Műsorok

A minap Klaus Johannis államfő visszavette Adrian Năstase egykori miniszterelnöktől a Románia Csillaga érdemrendet. 2016-ban Tőkés Lászlótól vonta vissza ezt a kitüntetést, azért, mert a püspök úr valami kedvezőtlent nyilatkozott Romániáról, az itteni politikai rendszerről. Tehetett volna egyebet is a tisztelt államfő, de ez volt számára a legkényelmesebb.

A hét végén két háromszéki kastélyt kerestünk fel népes újságírócsapattal. Árkoson maga a tulajdonos, Jankovich-Bésán Elemér gróf fogadott, aki megmutatta a családi kápolnát és végigkalauzolt a hatalmas kastélyon. Elégtétellel közölte, hogy sikerült megfékeznie a kápolna beázását, önerőből javította meg az időviselte tetőt. Utána a kastélyon kalauzolt végig.

Az utóbbi időben sok mindent összeolvastam az amerikai demokráciáról. Azonban az, amit Daron Ačemoglu amerikai közgazdász és társadalomtudós Spiegelnek adott interjújában elmondott, engem is megdöbbentett. A szerző, amint az nevéből is kiderül, török származású. A Massachusetts Institut of Tachnology professzora. Kitűnően kiismeri magát egykori szülőhazája és Amerika politikai-társadalmai viszonyai közt is.

Hogyha egy nyugat-európai csúcsértelmiségit megkérdeznének, hogy mit tud a romániai szellemi-művelődési értékekről, alighanem a szobrász Brâncuşi-t említené meg, esetleg a dadaista Tristan Tzarát vagy az abszurd drámák íróját, Eugen Ionescut, netán Mircea Eliadet, akinek vallástörténeti könyveit világszerte ismerik.

Gyakran gondolok arra, mennyire elfecsérelt idő volt az utóbbi harminc évben túlzott érdeklődéssel követnem a napi politika eseményeit. Azt már az elején eldöntöttem, hogy a szerkesztést, lapcsinálást, újságírást nem cserélem fel politikai pályával. Egyik indokom az volt, hogy alkatilag távol áll tőlem a politikai erkölcs (vagyis hogy ha a képviselt közösség érdeke úgy kívánja, lehet, sőt kell hazudni, manipulálni, vagy hallgatni, amikor szólni kéne), de mostanra rájöttem: ez becsületesen nézve inkább csak kifogás, hiszen ha következetes volnék, másoknak, politikusoknak sem nézném el, hogy ilyesmit csinálnak – akkor sem, ha a „mi ügyünk” érdekében teszik.