A jeles közgazdász úgy véli, hogy ha minden így megy tovább, a 2020-as esztendő lehet az amerikai demokrácia végének kezdete.
Hogy mire alapozza ezt a meghökkentő állítását? Talán nem is olyan nehéz kitalálni. A Trump és Erdogan közti – egyébként valóban szembeötlő – párhuzamokra. Ezek alapján véli úgy, hogy Amerika – Donald Trump esetleges újabb elnöksége alatt – a törökországi autokrácia mintájára alakulhat át. Az a koncepció ugyanis, mely szerint Trump kormányoz, Erdogan uralmi stílusának szinte már vígjátéki tükörképe. (Erdogannak még vígjátéki vonásai sincsnek. Tőle csak elkeseredni lehet ). Ami közvetlenül is közös bennük, az az, hogy az államot mindketten egyfajta családi vállalkozásként kezelik, és a lojalitást tartják a legfontosabb személyiségjegynek. A kompetencia mindkettőjük számára teljesen közömbös.
Ačemoglu szerint az egyetlen egy fontos különbség az lenne, hogy amihez Erdogannak kerek 15 esztendőre volt szüksége, azt Trump 24 hónap alatt is képes lesz véghezvinni. Ačemoglu, aki egyébként a politikai rendszerek működésmódjait is foglalkozásszerűen vizsgálja, hasonlóságokat lát a hatalmat most gyakorló amerikai elnök és Hitler közt is.
A Hitlerrel való azonosítás a mai demokrata diskurzus egyik kedvenc fogása, Bolsonarotól Orbán Viktorig nagy előszeretettel azonosítanak minden nekik nem tetsző személyiséget Hitlerrel. Ezért aztán Acemoglu megpróbál árnyaltabban fogalmazni: „Természetesen Donald Trump és a republikánusok nem nácik, de ugyanazokat politikai érzületeket lovagolják meg, mint amelyeket a nácik felhasználtak. A németek a 30-as években úgy vélték, hogy emberi méltóságuk a gazdasági világválság Németországra nézve is katasztrofális következményeivel és a Reichstag politikai tehetetlenségével összeegyeztethetetlen.
Az Egyesült Államokban manapság ugyanez az elégedetlenség észlelhető. Mélységes csalódottság a Kongresszusban uralkodó blokád miatt, elkeseredés a pénzügyi válság megoldása, a bankoknak nyújtott mentőövek miatt, és amiatt, hogy a lakosság 50-60 százaléka semmit sem érez az elmúlt évek nagymérvű gazdasági fellendüléséből.
Amint azt Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász híres könyvéből, Az egyenlőtlenség árából megtudjuk, az amerikai nagytőkések egy százaléka birtokolja az amerikai állami vagyon 90 százalékát (A könyv alcíme is sokatmondó: Hogyan teszi tönkre jövőnket a társadalom megosztottsága?) A felső egy százaléknak piszkosul jól megy, a legtöbb amerikainak azonban mind rosszabbul. A gazdagok mind gazdagabbak lesznek, a szegények mind szegényebbek. Ráadásul a gazdagok a szegények rovására gazdagodnak. Ez az elképesztő helyzet valóban hatalmas társadalmi veszélyt jelent.
Ahhoz, hogy az amerikai demokrácia egyik napról a másikra összeomoljon, még csak Donald Trumpra sincsen szükség. A hitleri fordulatot előbb-utóbb bárki előidézheti. A rettenetes az, hogy az egykor mindannyiunk által imádott Amerika romjai a mai zűrzavaros világban az egész világrendszert maguk alá temethetik.
Lehet, hogy Ačemoglu elfogult Donald Trumppal szemben, s a joggal gyűlölt Erdogannal azonosítja. Az azonban kétségtelen, hogy Amerika valóban kezd a Weimari Köztársaság éveire emlékeztetni. S ha a világ messze legnagyobb katonai szervezetére, titkosszolgálataira, gazdasági potenciáljára egy Hitler kaliberű őrült teszi rá a kezét, bármi elképzelhető. Az emberhez méltó végkifejlet kivételével.