A négy fatális esztendő …

Bizonyosan sokakat gondolkodtatott már el a kérdés, hogy miért élnek tovább a nők, mint a férfiak. A dolog ugyanis elvben nem volna szükségszerű, hiszen a 100 évet a férfiak ugyanúgy elérhetik, mint a nők.

A statisztikai átlagok tehát aligha lehetnek genetikai – vagy engedékenyebb fogalmazásban – pusztán genetikai természetűek. A Világegészségügyi Szervezet (a WTO), miután a legújabb statisztikák is azt jelzik, hogy bár az átlagos élettartam világszerte növekszik (2000-hez viszonyítva 5 évvel tovább élünk), a nők világátlagban változatlanul valamivel több mint 4 esztendővel élik túl a férfiakat. Ez pedig valóban jelentékeny különbség. A világháborúk „csupán” négy-öt évig tartottak, s mégis úgy tűnt, soha nem érnek véget. Egy halálos beteg pedig hálás lenne a sorsnak, ha kapna még legalább egy év haladékot.

(tovább…) Continue Reading

Mitől dob fel a spenót?

Miután megbeszéltük, hogy az emberiség menthetetlen, és milyen jó, hogy nem érjük meg a szörnyű egyetemes véget, a barátom azt találta mondani, hogy még előtte arra azért kíváncsi lenne, mi lesz a spenóttal, így mondta: az egész spenóttal. – Hogyhogy az egész spenóttal? Mit nevezel spenótnak? – kérdeztem. – Hát az egész ostoba helyzetet, az Európai Unióval… meg a magyarországi meg a romániai vircsafttal.

(tovább…) Continue Reading

Szorong az egész világ

Hogy mitől – és miért? – a társadalomtudósok gondja. Mi csak azt látjuk, hogy jól lehet, béke van, mégis naponta, újra meg újra meggyilkolnak valakit. Hát nincs egyéb dolga az embernek? Gyilkol, hogy ne unatkozzék? Vagy pedig öngyilkos lesz – mint az a fiú Nagyváradon, aki 9,25-ös médiát ért el az érettségin? Óriási sikere volt… Hobbiként megtanulta a kínai nyelvet, és – jutalomként – felvették egy kínai egyetemre. Mosolygós, kedves gyermek volt. Sikert sikerre halmozott – és mégis kioltotta az életét. Mintha csak a közmondást példázná: „Jóból is megárt a sok”. Meg bizony, amikor nyugtalanná tesz a sok dicséret, elismerés…

(tovább…) Continue Reading

Az érsek emléke

Képzeljenek el a kedves hallgatók egy kőfallal körülvett, magányos templomot. Egy olyan, tizennegyedik századbeli gótikus épületet, amely mellett mintegy fél kilométer sugarú körben nincs semmiféle építmény, illetve csak kaszálók és szántóföldek. Ha már látják maguk előtt, akkor elárulom a titkot is. A Szent Jánosról elnevezett csíkdelnei templom állítólag valamikor egy község közepén állt, de a tizenötödik század végi tatárbetörések, a felégetett  házak nyomán a lakosság elhagyta a templomát és jóval távolabbra, a hegyek alá költözött.

(tovább…) Continue Reading