A hét végén a fennállásának 700. évfordulóját ünneplő Máramarosszigeten jártam. Természetesen a magyar közösség is ünnepelt, éppen a Máramarosszigeti Magyar Napok eseménysora zajlott, megmozgatva a város magyar lakosságát, a környékbeli falvak magyar lakóit, és felkeltve a román közösség erre nyitott tagjainak érdeklődését is. A rendezvénysor azt igazolta, hogy a magyarság – számarányának drasztikus csökkenése dacára – jelen van a város életében, a társadalmi, politikai, kulturális és gazdasági életében egyaránt.
A város főtere sokadalom színhelyévé vált: a központi színpadon különböző zenés produkciókat láthatott a közönség, az előadósátorban egymást követték az érdekesebbnél érdekesebb beszélgetések, könyvbemutatók, előadások, a lacikonyhákból csábító illatok szállingóztak. A képzőművészeti rendezvények sorát a Hollósy Simon alkotásaiból válogatott kiállítás nyitotta, újra láthatta a város közössége a viszontagságos sorsú Huszt vára című nagyméretű festményt, amely az idén 130 éves nagybányai művésztelep keresztlevele, ugyanis a szigeti születésű Hollósy e kép megfestésért utazott Nagybányára müncheni tanítványaival, megalapítva a modern magyar piktúra bölcsőhelyéül szolgáló telepet. A képzőművészeti események sorába illeszkedik a Borromeo Szent Károly-plébániatemplomban az ugyancsak a város szülöttje, Kádár Géza szakrális alkotásának, a Magányos Krisztus című festmény restaurálási folyamatát bemutató előadás és a Pauliuc Melissa restaurátor szakos hallgató munkája nyomán megújult kép megáldása, valamint Kántor Balázs-Raul fotókiállítása Orosz Anna képgrafikai tárlata.
Emellett volt több vezetett séta a városban, amelyek során a település templomait meg magyar kulturális örökségét lehetett megismerni, no meg a börtönmúzeumban is volt magyar nyelvű tárlatvezetés.
Zenés produkciókban is bővelkedett a kínálat, számos műfaj felvonult az orgonamuzsikától és népzenén át a dzsesszig és a rockig, illetve a lemezlovas által szolgáltatott produkcióig. Emellett táncos előadások és bemutatók, sportesemények, kvízest gazdagította a kikapcsolódási, szórakozási lehetőségeket.
A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete ez alkalommal mutatta be legújabb riportkötetét, tucatnyi újságíró múlt őszi szigeti élményeit összegző tetszetős és tartalmas kiadványt. A szombati bemutatón megjelent szerzők tapasztalataikról számoltak be, arról, hogy pár napos ottlétük alatt mit tudtak meg a város múltjáról, hajdani és jelenlegi jeles személyiségeiről, no meg arról, hogy miként éli ez a maroknyi közösség mindennapjait.
Jó volt látni, ahogy a beszélgetést moderáló Orosz Krisztofer alpolgármester simogatta a riportkönyvet, belelapozott és beleszagolt, mondván, hogy kevés olyan jó illat van, mint a frissen megjelent könnyvé, s azzal indította a beszélgetést, hogy ő máris beleszeretett ebbe a kötetbe. A jelenlévő szerzőknek ennél nagyobb elégtétel nem is kellett.
A hangulatos bemutató után megnéztem Hollósy Simon Huszt vára című festményét a művész pár, együtt ritkán látott alkotása kíséretében. Őszi riportutam alkalmával nem láthattam, reprodukciókra meg Murádin Jenő érzékletes leírására és értelmezésére hagyatkoztam, az élmény azonban most teljesedett ki. Utána felkerestem az iskolaalapító festő főtéren álló szobrát, megnéztem a mögötte lévő szülői házát. A főtér nyüzsgése, a gyakran hallott magyar szó, a színpadon hangoló magyar rockbanda énekfoszlányai és a hangmérnöknek adott utasításai jó érzéssel töltöttek el. A tapasztaltak megerősítettek abban a meggyőződésemben, hogy sziget magyarsága szigetlétében is a megmaradást választotta.
