Azt hiszem, a kedves hallgatók közül többen is tudomásul vették, hogy az elmúlt napokban két, világszinten is csúcskategóriás létesítménnyel gazdagodott Románia egészségügyi hálózata.
Az új, kolozsvári idegsebészeti központ lehetővé teszi, hogy lerövidítsék az agyvérzésben vagy agyiér-eldugulásban, azaz közös névvel stroke-ban szenvedők ellátásának az idejét, amely kulcsfontosságú gyógyulásuk szempontjából.
Ugyanakkor Marosvásárhelyen az új szívgyógyászati és érsebészeti klinikán nem csupán a különböző érrendszeri pótlásokat, az úgynevezett sztent-beültetéseket vagy más beavatkozásokat tudnak megoldani a lehető leggyorsabb idő alatt, hanem a szívátültetésre várók is újabb esélyt kapnak az életre.
Mindez csupán megkoronázza azt a jól érzékelhető folyamatot, hogy országunkban az elmúlt évtizedek alatt az egészségügy valamennyi gazdasági ágazat közül a leggyorsabban fejlődött. És talán furcsának tűnik, de nyugodtan nevezhetjük gazdasági ágazatnak, mert a legnagyobb számú munkaerőt foglalkoztatja – Marosvásárhelyen több mint hétezret – , a legtöbb adót fizeti be a költségvetésbe – az iparilag erősen fejlett Nagyváradon például már tíz évvel ezelőtt a második helyen állt ilyen tekintetben a városban.
Tekintsünk csak vissza. Nekem még ott van a gyermekkori emlékeimben, amikor külön kisrepülőgép hozta a gyógyszer- és vérkészítményeket Marosvásárhelyről Csíkszeredába és ejtőernyővel dobták le a városi kórház udvarára, vagy ha éppen nem sikerült, akkor a központban levő focipályára. Ma pedig már helikopterek járnak az egyre inkább klinikai jelleget kapó Hargita megyei sűrgösségi kórház és más, különböző egyetemi klinikák között. Nemzedéktársaim minden bizonnyal emlékeznek, hogy milyen sejtelmesek voltak a korabeli kötelező tüdővizsgálatok, amikor nagy ólomköpenyekben álldogáltak az orvosok a röntgenkészülékek előtt és azóta már orvos sincs a teremben, hiszen számítógépek kapják a felvételeket és a mesterséges intelligencia is képes kielemezni azokat.
Mint ahogyan szép csendesen megszűnt az is, hogy a kisebb városokból kompjúteres tomográf, vagy mágneses rezonancia vizsgálatokra hónapokig tartó, előzetes programálásokkal el kellett utazni valamilyen nagyobb városba, ma már a CT és sok más okos készülék majd minden megyei kórház kelléke.
Valamikor az egyetemi klinikák jó nevű sebészei köré gyűltek a betegek, manapság nemcsak ott, hanem az egyre jobban ellátott megyei kórházakban is robotokkal operálnak, jelentősen megrövidítve a beavatkozások és az utókezelések, egyáltalán a kórházban tartózkodások idejét.
Hihetetlenül felgyorsultak a laboratóriumi vizsgálatok, aki óhajtja immár mobiltelefonján is megkaphatja az eredményeket.
És még sok-sok példát lehetne felsorakoztatni, ami persze nem jelenti azt, hogy ne lennének még várakozási listák, ne lennének nagyobb eltérések az állami és a magánellátás között és minden tekintetben kifogástalanul működnének az egészségügyi biztosítási rendszerek.
Viszont az is érdemes észrevenni, hogy amióta megfelelőképpen fizetik az orvosokat, még a kezdő, úgynevezett rezidenseket is, a Nyugat-Európába tartó elvándorlás jelentős mértékben csökkent, és mindehhez hozzájárult az is, hogy az erőteljes központosítás felszámolásával, a megyei és városi-községi települési önkormányzatok alaposan kiveszik a részüket az egészségügyi intézmények működtetésében, nem egyszer új lakások és rendelők építésével segítve a fiatal orvosok megtelepedését.
Igen, vegyük észre: ha Romániában minden ágazat olyan mértékben fejlődött volna, mint az egészségügy, akkor az ország messze előre nyargalt volna Európában. De talán a kormányválságoknak is vége lesz egyszer és a politika végre-valahára észbekap, hogy mi a kötelessége.
