Az olvasás derűje

Manapság, így általánosságban, oly gyakran felröppen ez a mondat, hogy már-már közhellyé vált: nem olvasnak az emberek. Vagy kissé finomabbra hangolva: nem olvasnak a diákok, mert csak a telefon gombjait nyomogatják és bámulják a kisebb-nagyobb képernyőket.

Continue Reading

Ünnepnevek… Mégis hogyan írjuk?

Ma egy olyan témáról beszélek, amely többször is előkerült az elmúlt években, de úgy érzem, hogy sohasem árt az ismétlés. Ilyenkor, az ünnepek táján egyre több hirdetés kerül az utcára, a különböző internetes oldalakra, a cégek nyereményjátékokat népszerűsítenek, köszönőleveleket küldenek a hűséges ügyfeleiknek, támogatóiknak, és közben a jókívánságok sem maradnak el. Számos idegen nyelv hatására több helyen is csupa nagy kezdőbetűs ünnepi üdvözletekkel lehet találkozni, ami a magyar helyesírás szabályai szerint helytelen.

(tovább…) Continue Reading

„Tatuka” kerestetik

Az eredendő bűnt az alkotmányozó nemzetgyűlés követte el akkor, amikor Romániában a parlamenti és az elnöki köztársaságnak valamilyen hibrid változatát, az úgynevezett félelnöki rendszert honosította meg, de azt is rosszul.

Continue Reading

A kárpátországi szolgálat

A tegnap este a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárban mutatták be a sorozat negyedik könyvét: A kárpátországi szolgálatot. Az országhatárok által szétszabdalt magyarságunkat képviselő újságíró kollégákat kérte fel az együttműködésre Szekeres Attila és Sarány István a kiadvány szerkesztője. Ezúttal is – mint a korábbi kötetek esetében – Galbács Pál volt az ötletgazda.

Continue Reading

Marosszentimre példája

Az elmúlás, a magyarság eltűnésének szimbólumává tette az első román világban Jékely Zoltán a marosszentimrei templomot róla írt soraiban: „Tízen vagyunk; ez a gyülekezet, … // … tizenegyedikünk az árva pap, / tizenkettedikünk maga az Úr.”

Continue Reading