A Spektrum der Wissenschaft című német tudományos szaklapban érdekes írásra bukkanhattam. Lényege abban rejlik, hogy a tudósoknak a Galileo nevű szatellit szenzorjait sikerült a Földre irányítani. (Eredetileg főként a Jupiter Európa nevű holdjára irányultak volna.) A korábbi műholdak szintén a környező bolygókon vagy azok holdjain végeztek el méréséket. Legtöbbször az élet jeleire voltak kíváncsiak. Arra a tudósokat réges-régen foglalkoztató kérdésre keresték a választ, hogy a Földön kívül van-e élet, sőt intelligens élet a Világegyetemben?
Az a feltevés, hogy ne lennének, teljességgel valószínűtlennek tűnt, hiszen ha a természettörvények a Mindenség egészére érvényesek, akkor – akár a Tejútrendszerben vagy annak közelében is megszámlálhatatlan ún. földtípusú bolygónak kellene léteznie. Ezek közül legalább néhányon pedig óriási a valószínűsége, hogy élet is kialakulhatott, sőt annak intelligens formái is megjelenhettek.
S ez még akkor is igaz, ha magának az életnek a kialakulása sem tartozhat a létezés mindennapi jelenségei közé. Az élet kialakulásához is olyan kedvező feltételekre és – azokon belül is – véletlenek olyan hosszú sorára van szükség, melyek mindegyike ugyanakkor és ugyanott rendkívül ritkán fordulhat elő. De a földszerű bolygók valószínű számának horribilis nagységrendjéből mindenképpen az következne, hogy az életnek, sőt az intelligens életnek Mindenségünkben mindenképpen léteznie kell.
Ezért indult el néhány évtizede az értelmesnek tűnő (azaz aperiodikus hullámhosszrezgéseken alapuló periodikus) rádióhullámok utáni vadászat. Lévén az emberi nyelvek is betűjelek aperiodikus sorainak meghatározott szabályszerűségeire épülő periodikus jelsorozatai, melyek bonyolult információk kódolására alkalmasak, s ekként dekódolhatók is. Számtalan antenna által fogott számtalan rádiójelet rögzítettek és vizsgáltak át a legnagyobb teljesítőképességű komputerek, sőt kisebb komputerek hálózatba szervezett milliói. Az eredmény azonban negatív volt. Sehonnan egyetlen értelmesnek tűnő „üzenet”.
A jelenség legvalószínűbb magyarázatának az tűnt, hogy az értelmes lények, mielőtt eljutnának a műszaki fejlődésnek arra a szintjére melyről fényéveken át kommunikálhatnának egymással, sorra olyan romboló eszközöket hozhatnak létre, melyekkel „játszva” elpusztíthatják önmagukat.
Hogy mindez korántsem lehetetlen, azt az eddig ismert egyetlen értelmes civilizáció – a mienk – hátborzongató valószínűséggel szemlélteti: az emberiség e pillanatban is az atomháború mezsgyéjén imbolyog.
Persze az is igaz, hogy a saját igazukért, illetve érdekeikért a végsőkig elmenni képes emberi lények – ez szintén tapasztalati tény – amikor ráébrednek, hogy a győzelemért saját közösségi létüket is kockáztatják, mégiscsak hajlamosak meggondolni magukat.
Csakhogy van egy elrettentő példa, a terrorizmus, mely ezt a valóban racionális lényekre általában jellemző tételt is cáfolni látszik. S amint azt a Hamasz Izrael elleni támadása, s az izraeli ellentámadás is jelzi a másik fél öngyilkos elpusztítására irányuló törekvés nem csak egyéni, de közösségi elmezavart is előidézhet. Ekkor pedig az értelem látszata mögött meghúzódó őrület (lásd Oroszország és a NATO bizonyos pillanatokban szintén már-már elkerülhetetlennek tűnő konfliktusát) valóban az utolsó szálig elpusztíthat mindannyiunkat.
Nagyon rászorulnánk tehát némi kozmikus bizonyítékra, hogy ennek mégsem kell szükségszerűen (azaz az intelligencia természetéből adódódóan) bekövetkeznie.
A Spektrum tudósítása arra vall, hogy talán mégiscsak eljuthatunk efféle bizonyosságig. Eddig ugyanis csupán idegen égitesteket figyeltünk meg. És az sem biztos, hogy arra figyeltünk, amire kellett volna.
Az újabban a bolygóközi térbe kibocsátott szatellitek már nem csak kifele figyelnek, hanem befele is . Azaz szenzorjaikat a Földre (is) irányítják.
A Nature című amerikai tudományos folyóirat egyik legutóbbi száma azzal a „bombasztikus” címmel jelent meg, hogy „A Földön van élet!”. A Galileo nevű űrszonda ugyanis a Földtől ezer kilométer távolságból (mintha idegen galaxisból érkezett volna) képes volt kétségtelenül kimutatni, hogy a Földnek növényvilága van, sőt a bolygót értelmes lények is benépesíthetik.
Máig kb. 5500 exobolygóról tudunk, ezek jelentős része legalábbis elvben az élet létrejöttére alkalmas. A Galileo olyan infravörös teleszkópot hordoz magával, mely a kutatókat – a napfény infravörös spektrumának radikális csökkenéséből – arra a félreérthetetlen következtetésre vezette, hogy (a légkörben) olyan zöld vegetációnak kell léteznie, mely az infravörös sugárzás oroszlánrészét elnyeli. S a metángáz légkörbéli jelenléte is hasonlóra utal.
Ha tehát a Földtől többmillió kilométerre a Galileohoz hasonló szatellitek tömegeit helyezzük el, azok már képessé tesznek arra, hogy több ezer fényévnyire található exobolygók légkörének vagy tengereinek biológiai jelenségeiről tudósítsanak. Mintegy megnyugtatásul…
Ámbár észszerűbb volna – itt és most és azonnal – észhez térnünk és azt kikutatnunk, miként lehetséges a tömeges öngyilkosságokat, azaz a háborúkat valami módon örökre szólóan felszámolnunk.
Tudom, ez puszta hit és remény. De van egyebünk?