Székely Ervin

A Twitter és a Facebook meghatározatlan időre felfüggesztette Donald Trump regnáló elnök hozzáférését a két közösségi oldalhoz. Felvetődik néhány kérdés: cenzúra-e ez, vagy sem? A demokrácia bástyáinak, avagy politikai nehéztüzérségnek kell-e tekintenünk a két közösségi oldalt? Ki cenzúrázza a cenzorokat? Átvehetik-e a közösségi oldalak az állam demokratikus intézményeinek a szerepét?

Jubilálunk. Tíz éves a Minority SafePack. Erre fel épp most visszadobták. Már megint.
Bár Jourová asszony (már megint ő) elmondta, hogy mindettől függetlenül „a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak a védelme az Unió egyik alapvető értéke”, de magasabb szintű brüsszeli politikus nem fárasztotta a közvéleményt azzal, hogy magyarázatot fűzzön több mint egymillió ember kérésének az elutasításához.

A múlt század ’70-s éveiben történt, hogy Elena Ceauşescunak nem tetszett egy film, amelyet a román televízió éppen sugárzott. Elena Ceauşescu felvette a telefont és beszólt a TV-be, hogy rossz a film, kéretik intézkedni.

Célratörő és pragmatikus felfogás jellemezte a kormányalakítási tárgyalásokat.

Nemrég voltak a helyhatósági választások. Még élénken emlékezhetünk elöljáróink kortesbeszédeire a közösségi érdekek képviseletéről. Arról, hogy ilyen járványtól sújtott télvíz idején milyen fontos az egészségünk megvédése a városgazdák számára, ezért programjuk kiemelt fejezete az egészségügy fejlesztése.

Azt hiszem, hogy az Európai Unió fennállásának egyik legnehezebb pillanatához érkezett el a ma kezdődő csúcstalálkozón. Természetesen a magyar és lengyel vétóról van szó.

A hazai és a magyarországi közéletben időnként felizzik a vita az erdélyiségről, arról, hogy egyáltalán van-e ilyen, s ha igen, akkor az miben különbözik a magyarországi magyar az erdélyi magyartól, van-e erdélyi magyar irodalom, vagy csak simán magyar irodalom, stb.