Székely Ervin

189 nappal azután, hogy megválasztották, Florin Cîţu lemondott pártelnöki tisztségéről. Ezzel párttörténelmet írt. Ugyanis megválasztott elnökként az övé lett a Nemzeti Liberális Párt (PNL) 147 éves pályafutásának legrövidebb mandátuma.

Berendelték a külügyminisztériumba Ausztria bukaresti nagykövetét vélhetően azért, hogy megmossák a fejét, mert Bécs megvétózta Románia csatlakozását a schengeni övezethez.

1996-ban a parlamenti választások napján Virgil Măgureanu, a Román Hírszerző Szolgálat akkori igazgatója azt nyilatkozta, hogy a változásra szavazott. Rutinos politikus kollégám, akkor azt mondta nekem, hogy ez jeladás volt, nemcsak a hazai közvéleménynek, de a NATO-nak és az Európai Uniónak is, hogy a kézzel-lábbal csatlakozni akaró Románia titkosszolgálata átállt a Nyugat oldalára, következésképp – majd figyeljem meg – Emil Constantinescu, az ellenzék vezére lesz az elnök. Úgy lett.

Neagu Djuvara önéletrajzi könyvében elmeséli a következő történetet. Nem sokkal azt követően, hogy a Nigeri Köztársaság kikiáltotta függetlenségét (Franciaország feladni kényszerült volt gyarmatát) Djuvara, az emigráns román diplomata Hamani Diori köztársasági elnök tanácsosa lett.

És a végén mindenki boldog – mondhatnánk –, hiszen az állampolgár kevesebbet fizet, a szolgáltató nem veszít, tehát a kérdést a kormány megoldotta (eltekintve attól, hogy az energiaszolgáltató cégek alighanem kénytelenek lesznek leállítani fejlesztési programjaikat, és ezzel hosszabb távon zavarok keletkezhetnek az ellátásban).