Székely Ervin

Első ránézésre úgy tűnhet, hogy egy joghézag miatt Románia parlamentje sohasem vitathat és nem is szavazhat meg bizalmatlansági indítványt, ha a két ház együttes házbizottságának többsége ezt nem akarja. Miről is van szó?

Most, hogy aludtunk rá néhányat és elolvastuk a vonatkozó kommentárokat, elemzéseket, kissé letisztult a kép az RMDSZ kilépéséről a román kormányból.

Abból kell kiindulnunk, hogy a jelenlegi alkotmány előírásai szerint az előrehozott választások kiírása csak elméleti lehetőség. Egyrészt ugyanis az államfő nem köteles kiírni az előrehozott választásokat, másfelől pedig csak akkor teheti meg, ha a törvényhozás két egymást követő alkalommal visszautasítja az államfő által nevesített miniszterelnököt, a kormány összetételét és annak programját.

„Serkenj fel kegyes nép, mosolyog az hajnal. / Aranyszál tollakkal repdes mint egy angyal” – a Nagyszalontai köszöntő első sorairól nekem mindig Dánielisz Endre tanár úr képe ugrik be, amint az osztályunknak lendületes gesztusokkal tanította be ezt a dalt, nem felejtve el hozzátenni, hogy városunk folklórkincsének micsoda értékéről van szó (bár én a szöveg sutaságán mélázva ebben igencsak kételkedtem).

Két nap múlva, június 10-én lesz apai nagyszüleim házasságkötésének száz éves évfordulója.

1977 őszén kerültem Kolozsvárra. Elsőéves joghallgató (gólya) voltam. Albérletben laktam Rónay úrnál, akit szinte mindenki Imre bácsinak nevezett. Az öreg címfestő kisiparos volt, a kolozsvári mesterembereknek ahhoz a generációjához tartozott, amelyiknek színház- és operabérlete volt, három-négy újságra fizetett elő és rendszeresen olvasott. Házigazdám valamiért megkedvelt engem, gyakran sakkoztunk, szívesen mesélt kedves adomákat és nem bánta, ha rájártam a házi-könyvtárára.