Sarány István

Mire ezek a sorok, gondolatok elhangzanak, bizonyára kiderül, hogy igazuk volt-e az időjósoknak vagy kissé melléfogtak a mai előrejelzés tekintetében. Kiderül, hogy a meleg miatt kell-e zsörtölődnünk vagy az időjósok melléfogása miatt kell bosszankodjunk.

Elavult tantervek, motiválatlan pedagógusok, túlterhelt diákok, a fegyelmezés hiánya – a felsoroltakat jelölték meg az iskolás gyermekek szülei a jelenlegi hazai oktatási rendszer legfőbb gondjaként a SoDiSo Research közvélemény-kutató által végzett felmérés szerint.

Szülőfalumat gyermekeim szeressék… Balás Jenő remetei születésű geológus végrendeletéből származik e mondat, amelyet a múlt hét végén immár huszonkettedik alkalommal megtartott Remetei Falunapok vezérfonalának választottak.

A meteorológusok, no meg az általuk szolgáltatott adatok alapján a hatóságok is egyre sűrűbben adnak ki nagy esőzésre, felhőszakadásra, áradásra vonatkozó figyelmeztetést.

Nyolcszáztíz ezerre becsülik a baszk nyelvet beszélők számát. A baszkok úgy tartják, hogy 810 ezren vannak, mert baszk az, aki baszk nyelven beszél. És nagyon büszkék a világon egyegyetlen egy más nyelvhez sem hasonlító nyelvükre, büszkék kultúrájukra, az általuk lakott területek szépségeire, a konyhaművészetükre, s mindarra, ami a baszk identitáshoz köthető.

Mifelénk is meghonosodott a bolognai oktatási rendszerrel együtt – vagy már azelőtt? Ki emlékszik már rá?! – az egyetemi ballagáson a talár és a doktori vagy magiszteri kalap viselése.

A sztrájkoló pedagógusok hajthatatlanok: eltökélten kitartanak követeléseik mellett, hangsúlyozva, hogy a tét ezúttal nem pusztán a méltányos bérezés biztosítása, hanem az alulfinanszírozott tanügyi rendszer versenyképessé tétele. Ehhez pedig pénz és politikai akarat, no meg szakmai elköteleződés szükséges.

Paradoxonnak tűnhet, hogy egy nemzetek feletti egyháznak – mint amilyen a római katolikus egyház is – nemzeti megtartó ereje van. Sőt, mint évről évre bebizonyosodik minden pünkösdszombati zarándoklat alkalmával, Csíksomlyó nemzeti kegyhely jelleget öltött.

Élményközösségnek lehetne nevezni talán a csíksomlyói pünkösdszombati zarándoklatra összegyűlő tömeget. Tömeget mondok, noha a szónak van egy enyhe pejoratív felhangja, de nem találok jobb szót a hatalmas emberáradat megjelölésére.

Beke Mihály András legújabb esszékötete önmagunk jobb megismeréséhez segít hozzá. Számomra egyik legérdekfeszítőbb írás a könyvből a Lesz-e szobra Ceaușescunak? című esszé volt, meghatározva az egész kötet alaphangulatát.

Számos sztereotípiát cáfoltak a hét végén a csíkszeredai Nagy István Művészeti Középiskola kisdiákjai. Például azt, hogy a gyermekeket nem érdekli a költészet. Meg azt, hogy nem érdekli őket a klasszikus irodalom. Hogy nem érik el az ingerküszöbüket a tanrendben szereplő költők alkotásai. S még folytathatnám a sort.