Közismert a Salamon királyhoz fűződő bibliai történet az igazságos döntésről. Az írás szerint két asszony járult a király elé, mondván, hogy pár nap különbséggel mindketten gyermeket szültek, de egyik éjszaka a nők egyike álmában ráfeküdt gyermekére s az meghalt. A halott csecsemőt kicserélte a másik nő kicsinyével, állítva, hogy az élő gyermek az övé. A király kérdésére mindkét nő magáénak mondta az élő gyermeket. Erre a bölcs uralkodó kardot hozatott és megparancsolta a szolgáknak, hogy az éles fegyverrel vágják ketté a gyermeket, igazságosan megosztva a két asszony között. Erre az élő gyermek anyja megszólalt: inkább adják a másik asszonynak, csak éppen ne bántsák a kicsit. A gondatlan anya viszont amellett kardoskodott, hogy szeljék ketté a gyermeket, hogy egyiknek se legyen. Az elhangzottakból a király arra következtetett, hogy a gyermekéről önként lemondó nő az édesanya, mondván: „Adjátok amannak az élő gyermeket, és meg ne öljétek azt, mert az az ő anyja.”
Olvasom az egyik portálon, hogy Hargitafürdőn nehezményezik a helyi szállásadók, hogy túl későn indult be a síterepen a síidény, állításuk szerint emiatt sok vendég visszamondta korábbi foglalását. Az összeállításban olyan vendéglátó is megszólalt, aki azt állította, hogy alig egy-két szobájába jutott vendég, ezért átadta őket egy közeli vállalkozásnak, ahol félház volt, s így ha el is esett a nyereségtől, nem kellett egy egész nagy panziót működtessen pár napra egy-két lézengő turistáért, tetemes veszteséget termelve. A baj forrásaként, okaként pedig a sípályák területének tulajdonosát, a csicsói közbirtokosságot jelölik meg. Az összefoglaló jellegű írás utal arra is, hogy a nyáron a terület tulajdonosa felmondta az évek óta a kalandparkot működtető vállalkozóval is a bérleti szerződést, s emiatt a síszezonon kívüli időszakban is esik a vendégek száma az üdülőteleppé tett hajdani bányásztelepülésen.
Évek óta követve a hargitafürdői sípályák üzemeltetése körüli bonyodalmas fejleményeket azt a következtetést szűrtem le magamnak, hogy a felek – esetünkben a közbirtokosság és a turisztikai vállalkozások – ott tartanak, mint a Salamon király előtt megjelent asszonyok: mindkettő feltárta a maga igazát és ragaszkodik hozzá. Ráadásul mindkettőnek igaza van. A közbirtokosságnak igaza van, mert ragaszkodik tulajdonához és az általa, rajta teremtett haszonhoz is. Természetes, hogy a pályák korábbi működtetői, üzemeltetői is ragaszkodtak, ragaszkodnak a haszonhoz, ugyanis évek hosszú során át rengeteg munkát, időt és energiát fektettek bele abba, hogy felrajzolhassák a települést a téli sportok térképére. Az idegenforgalmi vállalkozók pedig arra rendezkedtek be, hogy minél több turistát tudjanak fogadni a téli idényben, ráadásul olyan minőségi szolgáltatást nyújtani számukra, ami visszatérésre csábítja a vendégeket.
A bajok egyik okát a rendszerváltás utáni mindenkori hatalomnak a restitúcióhoz való tessék-lássék viszonyulásában látom: úgy adták vissza az 1948-ban elkobzott vagyonokat, hogy azokból jusson is, maradjon is, s manapság is hallunk korábban visszaszolgáltatott magánvagyonokról – de főként közösségi vagyonokról –, amelyekért perek folynak újraállamosításuk érdekében. A sípályák az átkosban állami tulajdonban lévő területeken létesültek, a rendszerváltás után pedig hosszú ideig tisztázatlan tulajdonjogú területeken működtek. De közben kiépült egy egész iparág a tisztázatlan tulajdonú területeken zajló sízés kiszolgálására. Végre-valahára tisztázódtak a birtokviszonyok, de a gazdasági valóságnak e viszonyokhoz való igazítása nem megy zökkenőmentesen, számos konfliktust szül, ezek megoldása pedig időt, sok-sok befektetett energiát, az érdekközösség megtalálását, no meg salamoni bölcsességet követel. Addig is van egy Csíkszeredához tartozó településrész, amely jórészt a csicsói közbirtokosság területén fekszik, s amelyen a gazdasági szereplők mindenike úgy tudja, hogy a másik feküdt rá a csecsemőre és oltotta ki életét, az életben maradt kicsi pedig az övé. Vagy ha nem lehet az övé, legalább felezzék el… Tartok tőle, hogy mire a salamoni döntés megszületik, a globális felmelegedés megoldja a sízés kérdését Hargitafürdőn…