Ambrus Attila

Apai nagyapámat nem ismertem. Jószerint édesapám sem emlékezett rá: hétéves volt, amikor deportálták. Nagyapám nem volt arisztokrata. Nem volt kulák. Még a fronton sem szolgált, túl volt a harmincadik évén, három kisgyereke volt, így nem sorozták be.

Ateista tudósok hatalmas apparátussal igyekeznek bizonyítani, hogy az emberi életnek a földi halállal vége, de az embereket nem tudják meggyőzni erről, mert mélyen gyökerezik bennük a hit, hogy lényünk legfontosabb része túléli a testünket. Kiderült, hogy ez a hit nem tanult, hanem ösztönös.

Világunk, társadalmunk mai állapotát tekintve, elmondhatjuk, hogy a főbaj az, hogy a bűnöket kényelmesebb elkövetnünk, később magunkat feloldoznunk, mint az erények kedvéért feláldoznunk magunkat.

Meglepődött Ligia Deca oktatási miniszter, hogy az idei végzősök közül sokan nem érettségiztek. 32 ezer 12. osztályt kijárt fiatal nem is jelentkezett a vizsgán. Az adat azért is aggasztó, mert csak elmélyíti azt a válságot, amit az iskolaelhagyás jelensége okoz a romániai társadalomban.

Több száz újságírót bocsát el Európa legjövedelmezőbb lapja. A Bild a szerkesztőségi munka nagy részét a mesterséges intelligenciára bízza.

Megkérdezték Sophie Schönberger jogászprofesszort, hogy megmenekülhet-e a pusztulástól a demokrácia. A német gondolkodó, aki februárban megjelent könyvében a demokrácia válságának okát és gyógymódját keresi, azt válaszolta: „Igen, ha belátjuk, hogy a demokrácia nem az elitek párbeszédéből tanulható, hanem csak a mindennapi életben sajátítható el. Például a kocsmában…”

Sok minden van, mi csodálatos – írta Arisztotelész –, ám az embernél semmi sem csodálatosabb! Sok mindenben igaza volt a görög bölcsnek, de ebben az egyben biztosan nem. Sok megállapításával vitatkoztak a történelem folyamán a bölcsek, talán csak ezzel a nagyképű dicsekvéssel nem.

Egy friss kutatás szerint a mindent látó, és a normaszegést megbüntető Istenbe vetett hit nem előfeltétele ugyan a modern társadalomnak, ám fenntartásához jelentős mértékben hozzájárult.

Kevesen tudják, hogy gyermeknapot a világon először Kemal Atatürk hirdetett, azzal a megjegyzéssel, hogy valójában a gyerekektől függ a nemzet jövője.

Olvasom Mircea Toma médiaszakértő okfejtését arról, hogy miért nem hisznek a sajtónak a romániai lakosok, és miért bíznak vakon a közösségi médiának. Mivel korábban engem is foglalkoztatott a kérdés, hogy a lakosságnak miért csak 29 százaléka tartja megbízhatónak a sajtót, megosztom a hallgatóval, hogy mire jutottam a sajtó védelmében.

A könyvekben már az írók, költők, filozófusok sem hisznek. Nem kellett kivárni a Ray Bradbury vizionálta hatósági olvasási tilalmat, a könyvégetés állami támogatását, a könyv mára sokak szerint halott, legfeljebb haláltusáját vívja.