Az áruló hűsége

Jobbára a hazai kulturális sajtó figyelme is elsiklott afölött, Eginald Schlattner betöltötte a 90. évét. A lelkész-író nem hagyta el szolgálati helyét, a Szeben megyei Veresmartot, noha a falu szász lakossága a kilencvenes évek elején testületileg emigrált. Schlattner azóta is rendszeresen vasárnapi istentiszteleteket tart az üres templomban.

Continue Reading

Visszhangkamrában

A szocializmusban – noha csak hallomásból ismerhettük, nem is olvashattuk – az amerikai, a brit, s a német sajtót tartottuk etalonnak, arról ábrándoztunk, hogy a lehetséges szabad világban majd mi is úgy írunk, mint a New York Times, a The Guardian vagy a Frankfurter Algemeine Zeitung újságírói. Ha mégsem annyira jól, annyira olvasmányosan, legalább nem hazudjuk többé az igazat és szépet.

(tovább…) Continue Reading

Egy pohár schengeni bor

Schengen egy kis bortermelő városka a luxemburgi Remich kantonban, az ország legdélkeletibb pontján, közel a német–francia–luxemburgi hármashatárhoz. Neve akkor vált ismertté, amikor 1985. június 14-én, a városkán átfutó Mosel folyón az épp ott horgonyzó Princesse Marie-Astrid hajó fedélzetén az NSZK, Franciaország és a Benelux államok aláírták a schengeni egyezményt.

Mifelénk akkor kezdték sűrűn emlegetni, amikor a schengeni vízum megszerzése oly fontos volt azoknak, akik Nyugat-Európa államaiba igyekeztek. Ez nem is volt olyan egyszerű. Mint sok mindenhez akkor, és sok mindenhez ma is, ismeretségre volt szükség.

Az RMDSZ legeredményesebb szlogenje volt akkor a Vízum nélkül Európába! Még akkor is, ha a sikerrel vett választások után már azon poénkodtak a Székelyföldön, hogy lám, egyesek vízum nélkül utazhatnak Bécsbe, a gazdák pedig nem hajthatnak a szekereikkel az európai utakra.

Miként az RMDSZ-nek a legsikeresebb kampányígérete volt a vízum eltörlése, úgy Romániának is az egyetlen beteljesületlen országprojektje maradt a személyek és áruk szabad mozgását lehetővé tevő schengeni csatlakozás. A schengeni térségben jelenleg mintegy 420 millió ember él, és közel 3,5 millióan ingáznak naponta a térségen belül főként munkavégzés céljából. Az Európai Bizottság becslései szerint a határkorlátozások évente akár 5-18 milliárd euró veszteséget is okoznának az európai gazdaságnak.

Nekünk, romániaiaknak elsősorban presztízskérdés a csatlakozás, noha az sem mellékes hozadéka lenne, ha az áruszállítóknak nem kellene kilométeres sorokat állniuk a román–magyar határnál vagy ha a kiskorúak külföldi utazásához nem kellene közjegyzői jóváhagyást adnia az itthon maradó szülőnek.

A csatlakozást bizonyos technikai feltételekhez kötik. Például a schengeni határok hathatós védelméhez. Ehhez Románia biztosította is a műszaki felszerelést. Erre hivatkozik a leghangosabban, amikor felvételét kéri. A schengeni tagállamok mégsem sietik el a csatlakoztatást. Lehet azért, mert információik vannak a keleti határ menti csempészet mértékéről? Lehet azért, mert úgy érzik Románia EU-s csatlakozását is elsiették? Lehet, hogy gazdasági és/vagy politikai érdekből?Ki tudná? Tény, hogy mindig közel kerülünk a felvételhez az elit klubba, aztán valahogy valaki elhúzza a száját, és visszaültet a cserepadra. Jó néhány éve Hollandia volt a megakasztó. Most Ausztria.

Az Európai Parlament 547 szavazattal a 49 ellenében szorgalmazta Románia és Bulgária felvételét a schengeni övezetbe. Elfogadott nyilatkozatukban bírálták az Európa Tanácsot, amiért az annak ellenére nem hozott még döntést Bulgária és Románia csatlakozásáról, hogy a két ország már rég teljesítette az előírt feltételeket.

De Ausztria ellenáll: Nem, nem és nem!

Múlt héten Szijjártó Péter magyar külügyminiszter tett udvarias próbálkozást a sógorok álláspontjának megpuhítására. Felkérte Ausztriát, hogy ne akadályozza tovább Románia schengeni csatlakozását. „Szeretném innen udvariasan, de határozottan megkérni – hogy a felszólítani szót ne használjam – osztrák barátainkat, hogy ne akadályozzák Románia schengeni csatlakozását idén ősszel” – mondta Szijjártó Péter. Aki hozzáfűzte, hogy Magyarország nemzeti érdeke a mielőbbi román schengeni csatlakozás. Ez tíz új határátkelési pontot jelentene a két ország közt, és akkor már nem kellene várakozni sehol a határon.

Kiemelte, hogy Románia Magyarország harmadik legfontosabb exportpiaca és a magyar tőke kedvelt befektetési helye Románia. Ráadásul a két országnak nemzeti közösségeik élnek egymás területén. 

Kétségtelen, hogy nekünk, erdélyi magyaroknak is jó lesz, ha az anyaország felé vagy vissza eltűnne a határ. Erre koccinthatnánk egy is pohár schengeni borral.   

(tovább…) Continue Reading

Hősök vagy áldozatok?

Apai nagyapámat nem ismertem. Jószerint édesapám sem emlékezett rá: hétéves volt, amikor deportálták. Nagyapám nem volt arisztokrata. Nem volt kulák. Még a fronton sem szolgált, túl volt a harmincadik évén, három kisgyereke volt, így nem sorozták be.

Continue Reading

Az örök élet bűvölete

Ateista tudósok hatalmas apparátussal igyekeznek bizonyítani, hogy az emberi életnek a földi halállal vége, de az embereket nem tudják meggyőzni erről, mert mélyen gyökerezik bennük a hit, hogy lényünk legfontosabb része túléli a testünket. Kiderült, hogy ez a hit nem tanult, hanem ösztönös.

Continue Reading

Bűnök és erények

Világunk, társadalmunk mai állapotát tekintve, elmondhatjuk, hogy a főbaj az, hogy a bűnöket kényelmesebb elkövetnünk, később magunkat feloldoznunk, mint az erények kedvéért feláldoznunk magunkat.

Continue Reading

Érettségi tabló

Meglepődött Ligia Deca oktatási miniszter, hogy az idei végzősök közül sokan nem érettségiztek. 32 ezer 12. osztályt kijárt fiatal nem is jelentkezett a vizsgán. Az adat azért is aggasztó, mert csak elmélyíti azt a válságot, amit az iskolaelhagyás jelensége okoz a romániai társadalomban.

Continue Reading