Ágoston Hugó

Érdekes feltevést olvastam egy tegnapi cikkben a kontinensünk jövőjét meghatározó új európai kormány – értsd: Európai Bizottság – vezetőjének kijelöléséről. Túl sok esélyt nem adhatunk a tippnek, de kombinálni mindig érdekes. Annál inkább illik óvatosnak lennem, mivel előfordulhat, hogy mire nyilvánosságra kerül a bejelentésem, ma délutánra már meglesz az ideiglenes „végeredmény.”

Igen, ma az Európai Parlament legnagyobb pártcsaládjának, az Európai Néppártnak (EPP) kétnapos kongresszusán, (tovább…)

Nem mintha a világban nem volnának iszonyú rémségek (Braziliában államelnöknek választottak, természetesen az ismert féknyúzós háló- propagandával, egy szélsőjobboldali eszementet, aki azzal kampányolt, hogy a diktatúrában több politikai ellenfelet kellett volna fizikailag megsemmisíteni, és könnyítené az Amazonas esőerdő kivágását), meggondolkoztató folyamatok (Angela Merkel kancellár politikai agóniája az európai konstrukció és stabilitás összefüggésében), (tovább…)

Július 21-én együtt ebédeltünk a marosvásárhelyi Laci csárdában Barabási Albert-Lászlóval és feleségével, Janettel. Múltról, közös emlékekről, jelenről, jövőről beszélgettünk – tudományos munkásságáról, családjáról, terveiről. Megemlítette, hogy van egy közös pályázatuk Lovász László matematikussal, a Magyar Tudományos Akadémia elnökével. Ez nekem annyira fontosnak tűnt, hogy aznap esti fellépése során hozzászólóként a Kultúrpalota kistermében összegyűlteknek is elújságoltam. Ők tehát első kézből értesülhettek arról, ami most valósággá vált.

(tovább…)

Erdélyben tapasztalatom szerint nem sokan követik különösebb figyelemmel az európai uniós híreket, tudósításokat, közleményeket, adatokat. Sajtónk fel-felkap néha egyet-egyet, amikor…

Politikusok és különböző véleményformálók nem győzik levonni a Román Ortodox Egyházhoz (Biserica Ortodoxa Romana – BOR) közel álló „civil szervezet” kezdeményezésére megtartott népszavazás kudarcának tanulságait. A magyarországi „konzultációkat” idézően ostoba, bár tétjében azokat fölülmúló akciót mondhatni megrázó érdektelenség kísérte – és ha már az összehasonlítást merészeltük megkockáztatni, tegyük hozzá gyorsan, hogy Magyarországon ez a kérdés messzemenően lerendezett: (tovább…)

Rég, fájdalmasan rég nem jártam Budapesten, csak most nyugodtam bele, hogy nem maradhatok el tőle mindaddig, amíg a rossz – amivel, úgy látszik, együtt kell élni, mint egy krónikus betegséggel – el nem múlik. (Bár abban biztos vagyok, hogy megérem az elmúlását, ha a társadalom teljes kigyógyulását belőle nem is.)

És ha Budapest, akkor első a Duna, és elmaradhatatlan az „én négyszögem” rituális besétálása: Blaha Lujza tér – Oktogon (Nyugati pu.) – (tovább…)

Évjáratunkból Csiki László ment el először, tíz évvel ezelőtt,  2008. október 2-án, három nappal hatvannegyedik életévének betöltése előtt. (Az Idősek Világnapjának másnapján…) Idén április 9-én itthagyott Horváth Andor is. Ők ketten voltak a legjobb velem egykorú, „44-es” barátaim a bukaresti sajtóházban, testvérszerkesztőségeinkben.

Csiki később, egy évvel utánunk került fel a román fővárosba. Jó kis társaság, szigetpár volt az a csakhamar legfontosabbá váló két romániai magyar kulturális intézmény, (tovább…)

Állandóan visszatér (el sem ment) a kérdés, hogy Mutyilandben gyenge a politikai ellenzék, ő az igazi hibás a rendszer antidemokratikus jellegéért satöbbi, és hogy nincs mit tenni, mert a nép úgyis tudja, hogy kire szavazzon, de akkor mégis mit lehet csinálni – sto gyéláty? Allan Zake ilyen körülmények között elhatározta, hogy optimista lesz, mint egy Candide, és aktív, mint egy grinpiszes.

(tovább…)

Amikor tegnapelőtt Strasbourgban (nem Brüsszelben) Orbán Viktor megvédte Magyarországot, az Európai Parlament üléstermében alig voltak többen európai képviselők, mint ahányan hozzászóltak a vitában. Másnap Jean-Claude Junker beszámolóját vastapssal jutalmazta a plénum, s különös helyeslés kísérte, valahányszor az Európai Bizottság elnöke az uniós alapértékekre vagy a nacionalizmusra és a populizmusra célzott. (tovább…)

Hat évvel ezelőtt Monica Macovei európai parlamenti képviselő azt hazudta Brüsszelben, hogy a Szociálliberális Szövetség (USL), amely Traian Basescu elnök felfüggesztését kezdeményezte, fel akarja számolni a román alkotmánybíróságot. Szándékvélelmét elhitték. Egyúttal puccsnak nevezte a lehető legtörvényesebben, a parlament és az alkotmánybíróság részvételével zajló eljárást. A puccsot is elhitték neki, egy ideig úgy is emlegették. (tovább…)

Miután a múlt héten Szűz Mária (értsd Nagyboldogasszony ünnepe, a munkaszüneti nap) mentesített a jegyzetírástól, augusztus huszonharmadikáról pedig, erről a lángoló nemzeti ünnepről ahogy eddig, úgy most sem szándékozom megemlékezni – szentelem szertelen észrevételeimet a legújabb hazai történelmi dátumnak, illetve az azt meghatározó eseménynek, az augusztus tizedikei tüntetésnek. Pontosabban megosztom az egy héttel ezelőtt leírt gondolataimat, kiegészítve friss benyomásokkal. (tovább…)