Macron-nak erős, határozott, érdekes programja van, fontos hangsúlyt fektet elsősorban a konkrét problémamegoldásra, de ? mint visszafogott győzelmi beszédében kihangsúlyozta ? tervei nem mellőzik a lélektani szempontokat sem: elsődleges feladatnak tekinti az emberek félelmeinek csillapítását és a bizalom helyreállítását a francia társadalomban és Európában, saját szavaival: a közösségalkotást.
Kedves hallgatóim, Emmanuel Macron győzelme a franciaországi köztársaságielnök-választáson legfeljebb mértékében, a maga kétharmadával volt meglepő, de a fő jelentőségét nem ez adja. Macron alig egy éves En Marche! nevű mozgalma ? jelentését legtalálóbban talán úgy lehetne lefordítani, hogy ?Iramban előre!? ? igazolta a várakozásokat, főleg Marine Le Pen szélsőjobboldali alakulatának képtelenségét a végső győzelemre, egyszersmind az Unió euroszkeptikus szélsőségeseinek visszaszorulását; ugyanakkor példátlan, hogy sem a hagyományos baloldal, sem a hagyományos jobboldal még csak a döntőbe sem került, a bal-jobb politizálás szülőhazájában mindkét oldal (vagy inkább mindkét közép) csúfosan megbukott. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy ezek mint eszmerendszerek meg is szűntek vagy akár hogy végérvényesen létjogosultságukat vesztítették volna, és hogy hirtelen más besorolás, politikai ?rendszertan? után kellene nézni.
Kedves hallgatóim, valahányszor Franciaországban valami rendkívül figyelemreméltó dolog történik, mi magyarok előszeretettel idézzük Batsányi Jánosnak a történelemfordító francia forradalom évében, 1789-ben, Kassán írott, A franciaországi változásokra című versét, a híres utolsó két sorával:
?Jertek, s hogy sorsotok előre nézzétek,
Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!?
Költőnk megérezte, hogy kihatásaiban a világtörténelem egyik legfontosabb eseményéről van szó, amit Magyarországon, Európa keleti feléből is nagy figyelemmel kell követni. Batsányi versét mintegy aktualizálva/parafrazálva magam ? isten őrizzen, nem versként, de valahogy mégis megemelt szöveggel ? Macron vasárnapi győzelme után a következőket jegyeztem le, inkább amolyan makámában, itt-ott rímes prózában, nem kimondottan versben:
?Vigyázó szemek, aggódó szemek
Párizsra vetve ? jövő sorsot néző tekintetek.
Tudtuk, bármelyik győz, a régi pártoknak
nem jut egyéb, csak támogató szerep.
Velük, nem általuk történnek már a dolgok,
Szegény lejárt szavatosságú bolondok…
Jártam a Louvre hatalmas udvarán, láttam,
milyen furcsa-merész ott a nagy üvegpiramis:
rendhagyó, mint volt száz évvel előtte a Vastorony,
s még százzal azelőtt a Nagy Forradalom.
Volt bizonytalanság, de aztán felgyorsult minden, az iram is ?
végül győzött a felelőség-szülte aggodalom.?
Kedves hallgatóim, mondhatni az egész világ fellélegzett Emmanuel Macron győzelme után, legalábbis az Európai Uniót igenlő, köztársaság-, haladás- és emberijog-párti világ, mondjuk így: a demokratikus világ. A győzelmen kívül nem mellékes, hogy ez a fiatalember, Napóleon óta és után a legfiatalabb francia államfő, rendkívül öntudatos, határozott, kiforrott szemléletű politikus, miniszter is volt, amellett a racionális francia hagyomány szellemében lenyűgözően sokoldalú, értelmiségi: dramaturg, zongorista, bankszakértő, filozófus… ?Költésemben? a diadala a következőket jelenti:
?Hogy a legfiatalabb ? hagyján. De kiderült,
hogy a gyűlöletet és a demagógiát egy mindössze egyéves
mozgalom le tudja bírni a választásokon:
a lendület, ami a lélekkel is, a rációval is rokon.
Önbizalmat és eurót erősítő eredmény ez,
Győzött az eszme, a République française.?
Ám Franciahonban a politikai csata korántsem ért véget. Ha egy hónap múlva, a parlamenti választásokon az időközben mozgalomból villámgyorsan párttá alakult En Marche!-nak nem sikerül a törvényhozásban egyértelmű többséget, illetve koalíciót összeverbuválni, akkor a kormányzás ugyancsak nehéz lesz.
Mindenesetre Macron-nak erős, határozott, érdekes programja van, amely fontos hangsúlyt fektet elsősorban a konkrét problémamegoldásra, hiszen bárki bármit mond, a problémák megoldása a politika elsődleges feladata, de ? mint visszafogott győzelmi beszédében az új köztársasági elnök kihangsúlyozta ? tervei nem mellőzik a lélektani szempontokat sem: elsődleges feladatnak tekinti az emberek félelmeinek csillapítását és a bizalom helyreállítását a francia társadalomban és Európában, saját szavaival a közösségalkotást. Úgy néz ki, hogy földrészünk sorsát a következő időszakban a ?három M? ? Angela Merkel német kancellár, Emmanuel Macron francia köztársasági elnök és Theresa May brit miniszterelnök ? határozza meg.
Egyelőre érjük be annyival, hogy Európa újabb katasztrófát került el. Van esély a problémák kezelésére, az előrehaladásra, a demagógia, a populizmusok és a korrupció leküzdésére. Megalapozott lehet a jövőbe vetett remény.