Javában zajlanak a Brassói Magyar Napok, amely immár a 16. alkalmához érkezett. Az előző kiadásokhoz híven idén is helyi művészeket, alkotókat is bemutatnak a nagyközönségnek.
Kedden a Reménység Háza Református Központban egy fotóművész mutatkozott be, aki noha már néhány évtizede él szenvedélyének, eddig jobbára ismeretlen volt a brassóiak előtt, miként szenvedélye is, hogy beszélni bírja a Kárpátok lankáinak, csúcsainak ritka növényeit.
Nemes Madocsa Nándor így vallott munkájáról, arról a csodálatos, több mint 250 felvételt tartalmazó Floragraf albumáról, amelyet átnyújtott a természet kedvelőinek:
„Több mint százezer felvétel készült el 10 év alatt. Több száz kilométert tettem meg gyalog, sárban, csúszós dombokon, meredek hegyoldalakon, hajnalpírban, szürkületben, kora tavasztól késő őszig, a Kárpátok erdélyi hegyein és dombjain. Sőt még azokon is túl. Mert a virágok nem ismernek határokat, sem térképeket. Csak a fényt, a talajt és a csendet. A képek, amelyeket készítettem, nem csupán képek. Pillanatok, amelyek engem megváltoztattak. És ha engeded, téged is megérintenek, mert a természet nem siet, nem magyaráz, nem bizonyít, csak van. És ha egy kicsit ott maradsz benne, te is részévé válsz végre igazán.”
Vannak emberek, akik nem keresik a különlegest, mégis rátalálnak. Nemes Madocsa Nándor ezek közé tartozik. Nem azért járja a hegyeket, az erdőket és réteket, hogy bizonyítson valamit, hanem mert érzi, hogy ott van valami, ami mindannyiunk számára ismerős, mégis ritkán érhető el. Valami, ami nem kívül van, hanem belül történik. A Kárpátok dombjain és hegyein töltött évek során olyan virágokkal találkozott, amelyekkel csak nagyon keveseknek adatik meg. Ezek a nagyon ritka virágok nem ott nőnek, ahol az ember jár, hanem ott, ahol az ember megállni képes. Nándor nem egyszerűen lefényképezi őket, megáll mellettük, nem siet tovább, a virágokkal marad. Munkájában nincs erőlködés, nincs rábeszélés, nincs üzenet, amit ránk szeretne kényszeríteni.
Nemes Madocsa Nándor képei nem tanítani akarnak, hanem emlékeztetni. Arra, amit már tudunk: a szépség nem zajos. A szépség csendes. A szépség közeli. A szépség élő. Ott van a föld közelében. Nemes Madocsa Nándor albuma nem útikalauz és nem botanikai katalógus. Több annál. Ez az album találkozásra hív. Ha lassan lapozod végig, ha hagyod, hogy a képek megszólítsanak, talán észreveszel valamit, ami nem a virágokról szól, hanem rólad. A természet akkor tárja fel magát, amikor hagyjuk, hogy hasson ránk. És amikor megérint, világossá válik, hogy a teremtett világ nemcsak szép, de felelősséggel is tartozunk iránta, mert ha leromboljuk, magunkat csonkítjuk meg.
Ha szeretnék meghallani, miként szólnak hozzánk a virágok, lapozzuk fel a Floragraf című albumot. Ha megtesszük, csodálatos titkok birtokába jutunk.
