A mai rész első felében a szóismétlésekről lesz szó, ezért gyorsan, gyorsan rátérek az írásmódjukra. A gyorsan szót ezúttal nyomatékosítás végett kettőztem meg, magamat akartam sürgetni… ilyen esetben vesszőt teszek a gyorsan, gyorsan közé. Ugyanez a helyzet többek között a várt, várt, illetve a fiam, fiam alkalmilag megismételt szavakkal is, amelyek nem alkotnak összetételt.
Ott van viszont a mindig más és más jelentésű más-más, valamint a néhány rokon értelmű kifejezése, az egy-egy. Ezek már szókettőzéssel keletkezett összetételek, tagjaik pedig nem változnak, és közéjük kötőjel kerül. További példák hasonló szókapcsolatokra: sok-sok, vagyis nagyon sok, tömérdek; ki-ki, azaz mindenki egyenként; alig-alig, avagy csak nehezen; a már-már, jobban mondva a majdnem, szinte; a néha-néha, pontosabban a nagyon ritkán, illetve a messze-messze, azaz a nagyon messze, és természetesen még hosszan lehetne folytatni a sort. Egybe kell írni viszont az azaz kötőszót és a nana, nini, nono, hehe típusú szavakat.
Most szeretnék kitérni a fokozott jelentéstöbbletet tartalmazó összetételekre, amelyek tagjai nemcsak kétszer, hanem többször is megismétlődhetnek. Ilyen esetben minden egyes tag közé kötőjelet teszünk. Természetesen itt sem maradnak el a példák: csupa-csupa-csupa, valamint a nagyon-nagyon-nagyon.
Felvetődik a kérdés, hogy milyen formában írjuk le például azt, hogy háztól házig, illetve a napról napra… Ugyanannak a szótőnek – a ház és a nap – különböző toldalékokkal ellátott alakjairól van szó, amelyeket külön kell írni egymástól. Az említett példák mintájára a szemtől szembe, a jobbnál jobb, a szebbnél szebb, a tudván tudta, a kérve kéri, és a várva várt is különírandó. Szintén külön kell írni az olyan névutós szóismétlések tagjait, mint a fej fej mellett, illetve a nap nap után.
Nem hagyhatom ki a nőttön-nő, a réges-régi és az unos-untalan szóismétléseket, amelyeknek tagjai közül egyiket nem használjuk önállóan. Ebben az esetben kötőjel kerül közéjük.
Végre megérkeztem a túlzófok kifejezésére használt leges- előtaghoz. Ezt mindig egybe kell írni a felsőfokú melléknévvel. Legeslegjobb, legeslegnagyobb, legeslegszebb…