Forognak az idegenek az országban, legalábbis ezt mutatják az idegenforgalmi tevékenységet tükröző statisztikai adatok. Minap tette közzé az Országos Statisztikai Intézet a 2024. decembere és 2025. decembere közti időszakra vonatkozó adatsort, amely szerint a vizsgált időszakban a legkevesebb érkező vendéget tavaly februárban jegyeztek országos szinten, valamivel több mint 817 ezret, a legtöbbet pedig augusztusban, közel 2 millió 80 ezret. A vendégek több mint fele szállodában szállt meg.
Hargita megyébe is a legtöbb vendég augusztusban érkezett, szám szerint 20 680, azaz az országban jegyzett vendégek 0,99 százaléka. A legnagyobb pangás tavaly novemberben volt, akkor csupán 11 168 vendéget regisztráltak.
A vendégéjszakák számát vizsgálva országos szinten szintén augusztus hónap tartja a csúcsot, több, mint 5 millió vendégéjszakával, azaz minden szállóvendég átlagban két és fél éjszakát töltött a szálláshelyeken. A legkevesebb vendégéjszakát tavaly márciusban jegyezték, valamivel több, mint másfél milliót, tehát abban a hónap a vendégek még két éjszakát sem töltöttek a szálláshelyeken.
Hargita megyében is hasonló képet mutat a vendégéjszakák száma: a legtöbbet tavaly augusztusban jegyezték – 52 600-at –, ami vendégenként 2,54 nálunk töltött vendégéjszakát jelent.
Országos szinten a szálláshelyek legmagasabb kihasználtsági fokát a vizsgált időszakban tavaly augusztusban jegyezték, 43,7 százalékot, a legalacsonyabbat januárban, 22,8 százalékot. Hargita megyében ez az arány augusztusban 24,7 százalék volt, a legalacsonyabb novemberben, 13,3 százalék. Tehát alig valamivel több, mint az országos átlag fele.
A számok elgondolkodtatóak, még akkor is, ha nem adnak teljes képet a hazai idegenforgalomról. Nem ismerem az adatgyűjtési és feldolgozási módszereket, nem tudom, mennyire torzíthatják a valóságot, de tartok tőle, hogy nem az adatgyűjtéssel és -feldolgozással van a gond, hanem inkább az ágazat szereplőitől kapott adatokkal. A számsor nem tükrözi például azt, hogy tavaly májustól parányi töredékére esett vissza Parajdon a vendégek száma, a szálláshelyek kihasználtsági foka. Vagy azért, mert nem volt annyi vendég, mint amennyinek a hiányáról szólnak a parajdi hírek és panaszok, vagy azért, mert az átutazó bányalátogatók adták a településre érkezők zömét, vagy azért, mert a szürke vagy a fekete zónában üzemelt a vendéglátóipar. Ugyanezen okok miatt nem látszik a pünkösdi vendég-csúcs sem, holott a szakemberek szerint Csíksomlyó 150 kilométeres körzetében a búcsúsok fogadására épült ki az idegenforgalom… Tény azonban az is, hogy a vizsgált adatokat összevetve az egy évvel korábbiakkal, nagyarányú visszaesés tapasztalható az idegenforgalom terén, Hargita megyébe például a gyengébb hónapokban ezerrel kevesebb turista érkezett, mint az előző év azonos hónapjában, a forgalmasabb hónapokban a visszaesés azonban három-négyezres nagyságrendű, és van olyan hónap, amelyben a vendégéjszakák száma 10 ezerrel csökkent egy év alatt.
Gyakran halljuk, hogy Hargita megye turisztikai nagyhatalom, hogy országos szinten az élvonalba tartozunk az egy főre eső szálláshelyek számát tekintve, de mindez nem mutatkozik meg a statisztikákban. A saját magunkról kialakított kép olykor idealizált, olykor a valóságtól elrugaszkodott, olykor siralmas. Fontos volna végre-valahára őszintén szembenézni önmagunkkal és a minket körbevevő valósággal, tudomásul venni azt. S talán ami a legfontosabb: ódzkodjunk attól, hogy becsapjuk önmagunkat.
Tegyünk azért, hogy a turisták felkeressék a térségünket, no meg azért is, hogy jelenlétük szerepeljen a hivatalos statisztikákban, hozadéka pedig tükröződjék jövedelmünkben. Hadd forogjanak az idegenek az országban, s hadd töltsenek nálunk is minél több időt, költsenek itt minél több pénzt.