Visszavonta pályázatát Paul Ingrassia, Donald Trump jelöltje az Egyesült Államok szövetségi alkalmazottainak integritását felügyelő hivatal élére. Nyilvánosságra került ugyanis néhány üzenet, amelyeket Paul Ingrassia küldött egy rasszista chat-csoportba, s amelyekben Martin Luther Kinget gyalázta, egy másik hozzászólásában pedig náci szimpatizánsnak tüntette fel magát. Több republikánus szenátor is jelezte, hogy nem fogja támogatni Ingrassia kinevezését.
Ügyvédje azonnal áldozatnak igyekezett beállítani Ingrassiát. Kétségbe vonta az Ingrassiának tulajdonított kijelentések valódiságát, arra figyelmeztetett, hogy a mesterséges intelligencia korában szinte képtelenség szétválasztani az eredeti és a hamisított tartalmakat.
Ingrassia elbukott, az ügy azonban rávilágított arra, hogy a mesterséges intelligencia korában szinte lehetetlen megállapítani, hogy mi a valóságos és mi nem, emiatt meginog a tényekbe és a valóságba vetett bizonyosság, a reálpolitikának egyre inkább beszűkülnek a lehetőségei.
Ha bármi lehet hamisítvány, akkor valójában sohasem lehetünk biztosak semmiben, márpedig így a racionális politikának és a tényekre hivatkozó érvelésnek nincs többé értelme.
Ma már nem pusztán hamis híreket lehet gyártani, hanem hamis hangfelvételeket és videókat is, amelyek szakasztott olyanok, mint az eredetiek. Egy-egy ilyen videó tönkreteheti egy politikus karrierjét, megbuktathat vagy hatalmon tarthat egy kormányt.
A rosszindulatú rágalmakra, a teljesen alaptalan összeesküvés-elméletekre mindig is volt kereslet, de régebben a komoly sajtó nem terjesztette őket. A nagy tömegeket elérő tájékoztató eszközök munkatársai feladatuknak tekintették, hogy ellenőrizzék a hozzájuk eljutó értesülések valódiságát. Nem mindig sikerült, de ez volt az áthághatatlan szabály.
Ma viszont még a komoly sajtóban is futótűzként terjed minden, ami érdekes, felháborító, különleges, akkor is, ha sohasem történt meg, soha nem hangzott el. Ma már lényegében bárki hozzáférhet azokhoz a digitális technológiákhoz, amelyek két fényképből bárkiről hamis filmösszeállítást képesek előállítani. Már bárki számára hozzáférhető a mélyhamisítványokat lehetővé tevő szoftver, és az emberek akár játékból, akár politikai érdekekből mindenféle kitalált történeteket gyárthatnak valódi szereplőkkel.
Ha az emberek rájönnek, hogy terjednek a hamisítványok, akkor az igazi felvételekre is gyanakodni fognak, s azok, akiknek csakugyan van valami a fülük mögött, meggyőzően hazudhatják, hogy a felvétel, amely bűnüket tanúsítja, hamisítvány.
Ma rezignáltan állapíthatjuk meg, hogy nem is maga a hazugság az aggasztó, hanem az, hogy a politikusok mintha már nem is nagyon törekednének rá, hogy az igazság látszatát keltsék. Nincs is rá okuk, hiszen a választók nem büntetik meg őket a valótlanságokért. A politika egyre inkább valóságshow-hoz hasonlít, nem pedig a hitelesség és végképp nem a tények tisztelete határozza meg.
Derüljünk vagy méltatlankodjunk azon, hogy már nem is létezik valóság, mióta a látszat igaznak látszik?