Önök sejtik, hogy mit jelent a „Lassan készül, mint Luca széke” szólásunk? Olyankor szokták mondani, ha valami a megadott határidőre sincs készen, néha még az újságírók is utalnak rá a különféle cikkekben. Egyikük például így fogalmazott: „Ez a létesítmény is úgy készül, mint Luca széke, ennek finanszírozását is többször megszakították, az átadási határidő is többször módosult.”
De ki volt Luca és miért emlegetik olyan sokszor a székét? A Jankovics Marcell-féle Jelkép-kalendárium szerint „Luca, Lúcia ókeresztény szűz vértanú és a népi hiedelemvilág jeles alakja”. Egy gazdag siracusai családban született, keresztény hitre tért, majd mártírhalált halt a vallásos nézeteiért. A középkorban a legkedveltebb szentek között tartották számon, neve a lux, vagyis a fény szóból ered, a legendáját írók, költők szőtték bele a történeteikbe, verseikbe.
A küszöbön álló, december 13-i – kötőjellel írandó – Luca-naphoz egyébként számos népszokás is kötődik, valószínűleg azért, mert a Gergely-naptár bevezetése előtt ez a nap volt az év legrövidebb napja, a téli napforduló időpontja.
Ilyenkor nem volt szabad fonni, mosni, sütni, meszelni, a tilalmak megszegői pedig pórul jártak. Hogy miért? Mert a magyar néphit nemcsak a jóságos Lucát ismerte, hanem a boszorkányost is. Például Luca napján kezdték készíteni a már említett lucaszéket, amely állítólag kilencféle fából – kökény-, boróka-, jávor-, körte-, som-, jegenyefenyő-, akác-, cser-, valamint rózsafából – készült, és olyan erősnek kellett lennie, hogy egy férfit gond nélkül megtartson. December 13-tól szentestéig faragták szigorú előírások szerint, majd elvitték az éjféli misére, ott pedig ráálltak és megpróbálták leleplezni a tömegben rejtőző boszorkányokat, akik ökör- vagy bikaszarvat, agancsot, esetleg tollas fejdíszt viseltek. A Pallas nagy lexikona szerint a lucaszék ülőkéje sem volt akármilyen: készítője egy szabályos ötszög köré írt öt egyenlő szárú háromszögből kialakuló csillagot faragott ki, amelyet boszorkányszögként is emlegettek.
A mai naphoz fűződő népszokások közül nem maradhat ki az időjóslás sem: az emberek tizenkét napon keresztül figyelték az időjárást, mivel úgy vélték, hogy amilyen az első nap, olyan lesz az eljövendő év első hónapja, vagyis a január, és így tovább. Ezt az őseink Luca-kalendáriumnak keresztelték. Még hosszasan lehetne sorolni a Luca-naphoz kötődő legendákat, hagyományokat, de az időnk véges, ezért kénytelen vagyok elbúcsúzni Önöktől.