Az információ üres tengerében

A történelemben vannak időszakok, amikor a magánember nem tudja, mi történik a világban, de még saját országában sem. Ceausescu idején Romániában, vagy a Rákosi-korszak Magyarországán a filmhíradókból és a vérszegény televíziós hírekből legfeljebb arról értesültünk, hogy hol, melyik kollektíva teljesítette a tervet, s hogy milyen sanyarú a  sorsa a nyugati munkásnak, aki nem élvezi a kommunista lét örömeit.

Continue Reading

Út az olvasóhoz

In status nascendi. A keletkezés állapotában. Először ez a latin kifejezés jutott eszembe, ahogyan a hét elején Tompa Andreát hallgattam Csíkszeredában, a Csíki Moziban, aki péntekre már túl van a Magyar Kultúra Napjának nevében megtartott  székelyföldi körútjának valamennyi állomásán, ahol gondolom ugyanolyan érdeklődés övezte mondanivalóját, mint Hargita megye székhelyén.

Continue Reading

Újházytól a köznevesülésig

„[…] az ebédelők mind mintha az ő személyes vendégei lennének; ő maga lopva eszik csak egy-egy falatot, szeme fáradhatatlanul ellenőriz; megnézi az ételt, amit a pincér hoz és néhány nyálfakasztó szóval magasztalja erényeit.” Így ábrázolta Nagy Endre író, konferanszié és színigazgató Újházi Edét (sikerei csúcsán előszeretettel használta az Újházy írásmódot, amellyel a helyesírási szabályzatban is találkozhatunk az étel megnevezésénél) 1930-ban, az Újházi Ede arcképe című visszaemlékezésében.

(tovább…) Continue Reading