Nagy Imre szomszédságában élek, Zsögödben. A véletlen vagy a sors hozott e helyre, amely befogadott. Gyermekeim már idevalósiaknak tartják magukat. Büszkeséggel tölt el a jeles szomszédság, noha van, amikor bosszúságot okoz. Például mikor egy építkezési engedélyhez a műemlékvédelmi hatóság jóváhagyására is szükség van a jeles szomszédság okán: az emlékház és a képtár műemlék, s műemléki környezetben másak, szigorúbbak a szabályok.
De a képtár előtt naponta elhaladva keserűen állapítom meg, hogy környezete nem méltó a létesítményhez, nem méltó Nagy Imre emlékéhez, hagyatékához. Holott az utca nevében is őrizni kívánja a jeles művész emlékét. Annak idején a városi testület döntötte el, hogy az utca viselje néhai lakója nevét, de a tudományos rigurozitásra való törekvésükben a hajdani városatyák elkövették azt a baklövést, hogy az utcának a Str. Pictor Nagy Imre utca nevet adták, mondván, szükséges feltüntetni Nagy Imre festő voltát, nehogy valaki összetévessze az 1956-ban tragikus politikai szerepet vállalt budapesti névrokonával, Nagy Imre miniszterelnökkel. S bár sután Nagy Imre festő utcaként próbálták feltüntetni a hivatali kommunikációban, a Pictor vagy Piktor Nagy Imre nevet immár nehéz lesz lemosni róla. Még akkor is, ha egy későbbi városi testület rájött a bakira, s immár jó tíz esztendeje a Pictor Nagy Imréről Zsögödi Nagy Imrére keresztelte át az utcát, a postai irányító számok jegyzékében az utca a mai napig az I betűnél keresendő: Imre Nagy, Pictor-ként szerepel a lajstromban. Az már csak fokozza a helyzet abszurdumát, hogy egy hivatalban a kedves ügyfélfogadó hölgy rákérdezett lakcímemre, s mikor mondom az utca nevét – Zsögödi Nagy Imre – ő jigodin Nagy Imre-ként jegyezte be az általa kitöltött dokumentumba. Zsögöd román neve ugyanis Jigodin. Nos, említettem, hogy keserűség tölt el, valahányszor elmegyek a képtár előtt, s látom a lakatot a kapun. Bosszant, mert tudom, hogy milyen értékek születtek a falak között, többször fölkerestem az emlékházat és a képtár időszakos Nagy Imre-tárlatait, vendégeimet, főleg a külföldről érkezetteket gyakran átvittem a szomszédba, hogy ők is részesüljenek a csodából. Mert csoda az, amit ott időnként látni lehetett, még akkor is, ha a számomra Nagy Imre színtobzódása néha soknak, nyomasztónak tűnik.
Aztán jött az utcánk Guinness-rekordra pályázó hosszúságú felújítása – hogy ezzel a semmitmondó, de a politikusok által túl gyakran használt divatos szóval éljek –, holott az utca teljes újjáépítése zajlott, teljes hosszában, de a rekordhosszúság ezesetben a kivitelezés idejére vonatkozik. Az első kapavágástól vezetékcserétől a munkálatok végéig tíz esztendő telt el, ebből bő öt-hat éven át építőtelep volt az utca egyik-másik szakasza. A munka kezdetben megnehezítette, majd teljes mértékben ellehetetlenítette a képtár látogatását, volt idő, amikor nem lehetett megközelíteni. S mikor elkészült a nagy mű, jött a koronavírus-járvány, ami sok más hasonló intézmény mellett ennek a kapujára is lakatott tett. Ami azóta is ott van, ugyanis a képtár fenntartója, a városi önkormányzat szeretné korszerűsíteni az épületet, majd újból tartalommal megtölteni azt. Ismerve a múzeum munkatársait, azok szakmai elkötelezettségét, meggyőződésem, hogy szakszerűen tárolják és kezelik a Nagy Imre hagyatékot. Ebben a tekintetben eleget tesznek a Nagy Imre végrendeletében foglaltaknak.
Bosszankodom a képtár kapuja előtt nemcsak a lakatot látva, hanem a feliratot, amely azt hirdeti, hogy 2021-ben nem látogatható az intézmény; hanem a gondozatlan virágágyások láttán is, mert gazdátlanságot sugallnak. Holott a városnak aranykezű virágkertészei és szociális munkásai is vannak, akik időnként gondozhatnák a virágágyakat. S azért is bosszankodom, mert míg az építkezés zajlott, nagyon sok turista érdeklődött a képtár, a hagyaték iránt, mára az érdeklődők is elfogytak. Szorítók közben a Csíki Székely Múzeum új vezetőjének, hogy megvalósíthassa a képtár újranyitására vonatkozó elképzeléseit, s a hagyaték fiatal kurátorának is, hogy teret engedhessen alkotó fantáziájának, amelynek nem egyszer tanúbizonyságát tette.
Az emberek többségének az élő szomszédok szoktak örömet, bosszúságot okozni, számomra Nagy Imre hagyatékának szomszédsága biztosítja ezeket az érzéseket. Mert hát Nagy Imre szomszédságában élek, Zsögödben.