Először is tisztázzuk a fogalmakat. Székely Ervin új könyvében sajtkukacnak vallja magát – illetve a könyv főszereplőjét, akit ugyan Vacaki Szabolcsnak hívnak, de lépten-nyomon Székely Ervin jut róla eszünkbe. A sajtkukac az az állat, amelyik ? bármennyire is büdös a sajt, vagy tán éppen azért, végtelenül ragaszkodik hozzá. Megeszi. Ezt teszi Ervin is.

A könyvet lapozgatva rendre kiderül, hogy az egyszerű román ember nem rosszindulatú, segít a bajba jutott embertársán, legyen az magyar vagy bárki. Segít rajta akkor is, ha tudja róla, hogy az illető nem román, hanem pontosan az állami vagy politikai nacionalista propaganda célpontja, éppenséggel magyar. A könyv egyik román szereplőjétől megtudhatjuk, hogy ?az állam a románokat is ellenségnek tekinti, mert kifosztja őket?. Ez még a Ceau?escu-rezsim idején hangzott el, de ? azt hiszem ? ma is elmondhatjuk.

Szabolcs zenét hallgat Nicuval, és rájönnek, hogy ?mindenfajta nacionalizmus kicsinyesnek, büdösnek és undorítónak tűnik. Nicu odáig megy, hogy kijelenti: szerinte be kell tiltani a ?Noi suntem român?-t. Ne azonosítsuk a románokat se az állammal, se a politikusokkal! ? Hozzátenném: ez a helyzet a magyarok esetében is? Ami pedig a betiltásokat illeti, azzal most ne foglalkozzunk. Ne kívánjuk vissza a múltat, akárcsak az akasztásokat sem ? a székely zászló mellé. De a halálbüntetést se! ? mert az ártatlanokra is kiróhatják azt, és ki is rótták nem egyszer.

Térjünk vissza még egy kicsit a nacionalizmusra. A könyvben azt olvassuk róla, hogy ?a nacionalizmus = tudatlanság + frusztráció + intolerancia?. Végül is a nacionalisták ?tulajdonképpen a másságot utálják? ? idéznénk ezt is. De ezzel semmire sem lehet menni. Erre utal a könyvben olvasható párhuzam. Ceau?escu idején ?nemcsak a rendszer nacionalizmusa vált mind nyersebbé, de az élet is egyre nehezebbé vált?. Én megfordítanám a sorrendet: az élet egyre nehezebbé vált, és hogy ezt álcázzák, hogy ködösítsenek, hogy a disznóságokról eltereljék a figyelmet, egyre hangosabban szidalmazták a más nemzetiségűeket; veszélyérzetet próbáltak kelteni azért, hogy könnyebben gyakorolják a hatalmat; hogy minden nyomor és visszásság ellenére megtartsák a választóikat. Ezt látjuk ma is, nem kell visszamennünk Ceau?escuig. Ezt tette Mihai Tudose volt miniszterelnök is – jó, hogy leváltották. De ez sem megoldás, mert 7 hónap alatt immár két miniszterelnököt váltottak le, és Kelemen Hunor szerint: ?Ha így folytatja a PSD, akkor a 2020-as választásokig pontosan 6 darab miniszterelnökre lesz szüksége?.

Székely Ervin könyvének a címe: Egy asszimiláns feljegyzései. Kivel is asszimilálódott ő? Talán az emberrel, aki lehet magyar is, román is ? bárki. Olyan, mint a könyvben haldokló rabbi, aki meg akart keresztelkedni. Hogy miért? ?Azért, válaszolta a rabbi, hogy most egy keresztény haljon meg, s ne egy zsidó.? ? viccelt még az utolsó órájában is. Ami pedig minket illet, a szerző arra biztat: ?barátkozzál meg a románokkal. Ők fognak eltemetni.? Íme, milyen groteszk a helyzet! ? ha az emberség helyett az embertelenséget választjuk. Köszönjük, Ervin, a figyelmeztetést.