Fiatal médiamunkás kollégáimtól tudom: hetek óta készülnek Székelyföldnek arra a kerékpáros körversenyére, amelyet ezekben a napokban tizenegyedikszer rendeznek meg. Szerda estétől holnap délutánig sokan és sokfele karikáznak és ahhoz, hogy ennek a nagyszabású sporteseménynek elkészüljenek a beharangozói ? szakmai nyelven a promói ? nagyon sokat autóztak, kameráztak, drónoztak, vágtak, szerkesztettek, hogy a kastélyoktól és udvarházaktól a természeti ritkaságokig sok minden bele kerüljön azokba a filmecskékbe, amelyek a különböző tévéállomások műsoraiban is szerepelnek, vagy amelyeket a közösségi oldalakon és a világhálós videócsatornákon meg lehet tekinteni, mint ahogyan a kommentárok sem kizárólag a sporteredményekre hívják fel a figyelmet.
Több mint tíz esztendővel ezelőtt ugyanis a székelyföldi kerékpáros körversenyt nem csupán sportszempontok alapján találták ki, hanem azért is, hogy a térség turisztikai arculatépítésének a hordozója legyen. Számos európai kerékpáros verseny kinálta erre a példát és nem is kell mindenekelőtt a nagyhagyományú francia, olasz vagy spanyol körversenyekre gondolnunk, hanem olyan regionális holland, belga, horvát, magyar vagy más kistestvéreikre, amelyek nem csupán a látványos tévé közvetítésekkel, hanem közönségvonzásukkal is példát mutatnak, hiszen idősek és fiatalok, férfiak és nők kilométereken át várnak, álldogálnak, szaladgálnak, biztatnak, buzdítanak, egyszóval szurkolnak, ha úgy tetszik, élik, megélik a versenyt.
Nos, ez utóbbi valamiképpen nem jön be a székelyföldi kerékpáros versenyeken. Mint ahogyan azokon a Székely Maratonnak, Tusnád Maratonnak vagy másnak nevezett, hosszabb-rövidebb távon megrendezett futóversenyeken sem, amelyeknek az egész országból, sőt külföldről is érkező résztvevői akár a júliusi-augusztusi rekkenő hőségben is példát mutatnak a sportszeretetből, az emberi kitartásból. Megfigyeltem az augusztus hatodikán tartott, Csíkszereda és Tusnád közötti, több alcsíki községet átszelő maraton útvonalán is, hogy nem több száznyi szurkoló, hanem az ég világon senki nem biztatta a sportolókat, senki nem volt kiváncsi rájuk, a díjátadásokon pedig a sportolókon kívül senki nem vett részt, mintha csupán egy idegen, a székely életviteltől messze távoleső cselekedetről lett volna szó. A választ kapásból én sem tudom megmondani, de azt hiszem, érdemes elgondolkodni azon, hogy ennek a közömbösségnek, a közönség távolmaradásának mi lehet az oka.
A hasonló vetélkedők hagyományának a hiánya? Avagy az a szemléletmód, amely a testmozgás hatékonyságát a Székelyföldön nem a hasonló sportágakban, nem az úgymond össze-vissza szaladgálásban, hanem leginkább a mezőgazdasági munkában értékeli? Vagy nem az egyéni, hanem a csapatsportok ?jégkorong, labdarúgás, kosárlabda ? jelentik a szurkolók számára az izgalmakat és hozzák meg az elégtételt? A tizenegyedik Székelyföldi Kerékpáros Körverseny résztvevői ma és holnap még keményen nyomják a pedálokat, de a szervezőknek a jövőre nézve alighanem érdemes mindezen eltöprengeni. És talán segít ebben az is, ha a kerékpározás és a szaladás divatja a kerékpárutakra és futópályákra fordított fokozott figyelem eredményeként jobban meghonosodik ebben a térségben is.