Kedves hallgatóim, hónapok óta várom, hogy itthon, az erdélyi magyar közéleti sajtóban többet lássak-halljak-olvassak egy küszöbön álló magyar világsikerről, de néhány kötelességtudó beszámolón kívül nincs melegen tartott hír róla, a viszonyulás amolyan ?erről már beszámoltunk, majd ha lesz valami, megkommentáljuk?.
Márpedig filmtörténeti eseményről van szó: Nemes Jeles László alkotásáról, a külföldi szakberkekbens mindenhol szuperlatívuszokkal említett Saul fiáról. Igen, a holokauszt… a soha el nem feledhető és soha ki nem meríthető téma… A Saul fia cselekményi is a híres auschwitzi haláltáborban játszódik. A Sonderkommandó egyik tagja Saul, a foglyok ama csapatáé, amelynek a feladata az volt, hogy a gázkamrákból összeszedjék, majd elégessék a többi rabot. Vagyis ezek a nyomorultak a lágerek borzalmain túl még egy további kínszenvedésnek is ki voltak téve, a megfosztottságnak az emberség utolsó maradékától.
A sok hasonló tárgyú filmtől eltérően a rendező a Saul fiában nem stilizál, nem távolból szemléljük a tábort és az eseményeket, hanem hosszan kitartott, szemmagasságból a főszereplőre tapadó képek segítségével viszi be a nézőt is a pokol kellős közepébe. Egy magyar zsidó rabot követünk egy egész napon át, aki egyszer csak az egyik elgázosított kamaszban a saját fiát véli felismerni, és attól a pillanattól mindent arra tesz fel, hogy megadva neki a végső tiszteletet, földbe temesse el, és imát mondasson érte.
A világ vezető filmfolyóiratai, kritikusai filmesztétikai és filmezéstecnikai merész újításokról beszélnek rajongva a látvány, a színészi játék és a rettenetes és felemelő történet hatására, és miután a Saul fia Cannes-ban, a leghíresebb európai filmfesztiválon idén már elnyerte a zsűri nagydíját, most nem is csak a legjobb idegen filmért járó Oscar-díjat, hanem sokan egyenesen ?Nagy Oscar?-t jósolnak neki.
Kedves hallgatóim, belenéztem a film egyes jeleneteibe ? az érzelmi hatás egyszerre leírhatatlanul nyomasztó és katartikus. Érezzük, hogy itt mindennél fontosabb dologról van szó, többről, mint életről és halálról is ? egyszerűen megfogalmazva arról, hogy mi az ember.
Mondom, nem szokványos itt semmi, mélyebben vagyunk a Schindler listájánál, a Szép az életnél és hasonló filmeknél, akár Kertész Imre Nobel-díjas Sorstalanságánál is ? és ha majd meglátják az amerikai magyar színész, költő, filmrendező Röhrig Géza alakította Saul szemét, hipnotikus tekintetét, biztos vagyok benne, hogy sohasem felejtik el. Nem harcos, nem lázadó, de nem is teljesen kiürült roncsrobot ez a Saul, hanem egy sorstragédia hőse,. aki értelmetlen célért megfeszülő félőrültségével tud a léte fölé emelkedni. A valóságalapot pedig az adja meg hozzá, hogy tudjuk: mindez megtörtént, elképzelhetetlen borzalmak történtek meg a haláltáborokban, amikor az ember önnön isteni tartalmát feladva sátánná változott.
Egyetlen dolgot felejtettem el közölni önökkel, kedves hallgatóim: a Saul fia a Franciaországban élő fiatal rendezőnek, Nemes Jeles Lászlónak az első filmje. Mint mondtam, külföldi újságírók már nemcsak a legjobb idegen nyelvű film Oscarjára tartják esélyesnek a Saul fiát, hanem egyenesen a legjobb filmjére. Saul fiá-nak négy fontos kategóriában (legjobb film, legjobb rendező, legjobb forgatókönyv és legjobb fényképezés) is jelölést jósolnak, és az Oscar-díj zsűritagjai közül többen nyíltan, előre kifejezték művészi elragadtatásukat. Ha a jóslatok igaznak bizonyulnak, a 38 éves Nemes Jeles László történelmet írhat.
Drukkolhatunk tehát majd februárban, az Oscar-gálán egy nagy magyar alkotás és vele a magyar művészet sikerének. És hátha mi is megnézhetjük, itthon is a filmet. Addig is, jó lenne minél többet megtudni róla. Azokra is gondolva, akik hetven éve közöttünk lehettek volna, de nem lehettek közöttünk.