A menekültválság méretei lassan minden korábbi várakozást felülmúlnak. A bevándorlás az európai politikai elitet teljesen felkészületlenül találja. Az érintett államok egymásra mutogatnak, igaz, az alkalmat, hogy üthetnek egyet Magyarországon, egyikük sem mulasztja el. A bevándorlással szembeni magyar álláspontot még a német sajtóorgánumok többsége is arra próbálja felhasználni, hogy a német rokonszenv és segítőkészség nagyszerűségét domborítsa ki.
Ezért hatott üdítőnek Eckhart Lohse berlini újságíró Frankfurter Allgemeine Zeitungban közölt írása. A szerző ugyanis ? a Konrad Adenauer Alapítvány magyarországi képviselőinek információira alapozva ? valóság közelibb képet próbált rajzolni a magyarországi helyzetről és a magyar kormányzat bevándorlókkal kapcsolatos lépéseiről, mint kollégái.
Mindenekelőtt azt tisztázta, hogy Magyarország a regisztrált menedékkérők tekintetében Németország, Svédország, Itália és Franciaország után az 5. helyen áll, olyan európai hatalmakat előzve meg, mint Anglia vagy Spanyolország.
A magyar határt az év eleje óta 160 000 bevándorló lépte át. Ebből 67 000-et sikerült is regisztrálni és menekülttáborokba irányítani, ahol a menekültek mindent megkaptak, ami a létfenntartáshoz szükséges. Másik 54 000 esetben az Európai Unió által megkövetelt regisztrációs folyamat megszakadt, mert a menekültek egyszerűen ?eltűntek?. A hatóságoknak ugyanis nincs törvényes felhatalmazásuk arra, hogy a táborokban tartsák őket. A menekültek szabad emberek, s ennek nagyon is tudatában vannak. A cikkből az is világosan kiderült, hogy a menekültek nem azért hagyták el a menekülttáborokat, mert elégedetlenek voltak az ottani körülményekkel, hanem azért, mert nem Magyarországon, hanem Németországban szerettek volna menekültstátuszt szerezni. Ami tökéletesen érthető, hiszen a magyar és a német életszínvonal össze sem vethető egymással.
Ez a tény azonban azt is jelzi, hogy a menekültek cselekedeteit itt már nem az üldöztetés vezérli, hiszen sem Törökországban, sem Görögországban, sem Makedóniában, sem Szerbiában, sem Magyarországon nem üldözik már őket. Törekvéseik mögött tehát ? egyébként tökéletesen érthető ? gazdasági megfontolások állnak.
Vasárnap délután a német Phoenix televízió ? Andreas Marionetti európai tisztségviselő információi alapján ? pontosította Lohse adatait. Kiderült, hogy a magyarnak alig több mint kétszeresét vállaló Németország után eddigelé Magyarország vállalta a legnagyobb terheket, a maga több mint 38 000 Magyarországon menekült státuszért folyamodott bevándorlójával. Ez több mint kétszerese a 3. helyen szereplő Franciaországénak, csaknem háromszorosa Svédországénak és Ausztriáénak. A sorban következő Lengyelország és Csehország százalékban 0,8 illetve 0,2 százalék körül van, az angolokról, a spanyolokról és a többi európai államról, köztük Romániáról, melyek szinte már mérhetetlenek, nem is beszélve.
Az adó sorra megszólaltatta az érintett országokban működő tudósítóit. Mindenik elismerte, hogy az adott országokban erős kisebbségellenesség uralkodik. Ennek ellenére nem csak a tudósító olvasott be a magyar kormánynak, hanem a német zöldek Budapesten tartózkodó Európa Parlamenti képviselője, Rebecca Harms is felháborodástól elfúló hangon ostorozta a magyar kormányzatot, és név szerint Orbán Viktort.
A magyar kormányzat kétségtelenül követett el súlyos hibákat. Ezek egyike a merőben fölösleges, és ráadásul teljesen hatástalan (de Európában korántsem egyedülálló) bevándorló ellenes kampány. Már csak azért is, mert a bevándorlók nem Magyarországon akarnak letelepedni, ahogyan a Visegrádi Országok egyikében sem. S nagy kérdés, hogy ha Németországnak és Franciaországnak sikerülne is kierőszakolnia az úgynevezett kvótarendszer érvényesítését, hogyan lehetne megakadályozni, hogy az immár magyar, lengyel, cseh, szlovák állampolgárrá vált bevándorlók Magyar-, Lengyel-, vagy Csehországban illetve Szlovákiában maradjanak. S az is súlyos kérdés, hogy az Unió milyen alapon válogatna köztük? Magyarországi viselkedésükből ítélve ezek az emberek nem igen fognak belenyugodni a ?diszkriminációba?. Joggal tehetik fel a kérdést, hogy az én nyomorúságom miért értéktelenebb, mint a másiké?
Amikor a német szociáldemokraták főtitkárnője, a török származású Jasmin Fahimi kijelenti, hogy ?Magyarország magatartása elviselhetetlen?, egészen bizonyosan őt sem a logikája, hanem az érzelmei vezérlik.
De még ha igaza lenne is, ő és társai milyen alapon kritizálják Magyarországot, és egyetlen szavuk sincs arra az Amerikai Egyesült Államokra, mely a menekülthelyzet voltaképpeni előidézője, s mely ennek ellenére (szintén a Frankfurter Allgemeine Zeitung információi szerint), félreérthetetlenül elutasít minden ? a térségből érkező ? menekültet?
Lohse írása utóiratában azt is megjegyzi, hogy előző nap a német kormányzat is megerősítette: a német vámhatóság képviselői több csomag eredeti és hamis szír útlevelet koboztak el. Természetesen azután, miután Angela Merkel kijelentette, hogy minden szír menekültet befogadnak. Elképzelhető ezek után épeszű menekült, aki ? immár útlevél híján ? nem lenne szír?
Gyönyörű dolog, hogy a német polgárok jelentős része (még ha nem is mindig teljesen önzetlenül) együttérzéssel és szeretettel fogadja a bevándorlókat. Nyilvánvaló, hogy nélkülük a virágzó német gazdaság teljesítménye eshetne vissza. De vajon a németek tudatában vannak-e annak, hogy mire vállalkoznak?
Ha Angela Merkel néhány évvel ezelőtti megállapítása, miszerint a multikulturális társadalom eszméje megbukott, továbbra is igaz, azaz, ha Angela Merkel nem összevissza beszél, aligha.