A politikusok máris keresik a kiskapukat, hogyan kell kommunikálni a referendum eredményeit, hogy abból pillanatnyi és önérdektől vezérelt hasznot lehessen húzni? (Maga a miniszterelnök próbálja enyhíteni a dolgot és immár ismét a tárgyalások folytatásának a fontosságát hangsúlyozza, úgy mondja ? hogy valójában hogyan tudja azt egyelőre nehéz megmondani ? hogy megerősödtek tárgyalási pozíciói /sic!/, és a legmélyebb krízis is szélsebesen közeleg. Ez Arisztotelész szerint egyértelmű logikai bukfenc, de mit számít az egy nyakkendőmentes neogörög vezérnek?) A nép szólt, és most már ünnepelhet, (Szirtaki a szakadék peremén) csak hát mit is? Hogy percek alatt bezárhat a Görögország nevű zsibvásár? Hogy nem fognak csökkenni a nyugdíjak és fizetések, csak az nem lesz, amiből kifizetni azokat? Hogy hiperinfláció és bankcsőd viszi el a megtakarításokat és teszi pokollá az életet, miközben az ország leszédül Európa széléről és a nagy medve karjaiba ájul? Vidámabb temetést Szaploncaiak sem láttak, mint a vasárnap népszavazás jelszóval, tömegesen, önként és büszkén elkövetett görög harakiri vége lehet! Apürhoszi győzelem mámora gyászba fordul rögvest, és magával rántja Európa illúzióinkat.
Emlékeznek a cinikus reklámra, miszerint ?Tegyen egy utazást Európába, amíg még létezik!? (az ütős reklámszöveg még hatásosabb, ha Európa helyett Görögországot mondunk). Nos, Európa vagy föderálissá lesz, a közös valuta mellett, közös ágazati politikákkal, adórendszerrel, stb., és mindenekelőtt alkotmánnyal, vagy nemsokára egyáltalán nem lesz!