Amióta a ?való világ?, vagy legalábbis annak megtapasztalható, látható, hallható, olvasható, stb., részének szinte minden szeglete politikai kommunikációs termék, megtervezett és áruként kínált portéka, egyre nehezebben igazodunk el a dolgok között. Paradox módon, olyan sok az információ és annyira mesterkélt, kimódolt a csomagolás, hogy a rengeteg adat (big data) inkább összezavar és persze megoszt, mint eligazítana és a megegyezést, a valóság többé-kevésbé közös értelmezését támogatná. A zavarba ejtő sokféleség, és sokszínűség önmagában nem gond, annál inkább annak struktúrája, pontosabban struktúrátlansága az, ami kihívást jelent az értelmező számára. Legyen szó akár a helyes, vagy egészséges táplálkozásról, vagy gyógyításról, a gazdasági és társadalmi folyamatokig, de főként a politikai életig bezáróan, minden téren lenyűgöző sokféleség működik. Sokan, sokféleképpen értik és értelmezik a jelenségeket, és még többeket fáraszt az állandó értelmezési kényszer, az, hogy folyton új dolgokkal és fogalmakkal kell megbarátkozni (ma fél Magyarország népe rezsi-, gyűlölködési-, és menekültügyi szakértőnek képzeli magát! Ennél több csak görög hitelszakértő lett hirtelenjében!), hogy újra meg újra kell gondolni a valóság megannyi szeletét és vonatkozását. És minduntalan fölmerül a kérdés ? és nemcsak úgy általában, hanem nagyon is pedagógiai célzattal ?, hogy föl vagyunk-e készítve/készülve a nagyon is bonyolult világ legalábbis elfogadható és gyakorlati céljainkat szolgáló, stb. megértésére?
Nem kétlem, hogy (egyébként a jelenséget vizsgáló politikai szociológusokkal egyetértésben) a legkéznélevőbb válasz az, hogy tömegesen tévelygünk a politikai történések dzsungeljében, anélkül, hogy lilagőzünk is lenne mi fán teremnek a folyamatok, hogy nem értjük a politikai aktorok viselkedését, nem látjuk át ténykedéseik ? elsősorban persze nyilatkozataik (kommunikatív cselekvéseik) ? mögöttes tartalmát és motívumait, sőt még valós intencióikat sem. (A politikai kommunikáció és a pr ?csele?, hogy nemcsak a megrendelők, a politikai osztály oldalán, hanem a befogadók oldalán is keresletet termel saját árui iránt: egyfelől csomagolástechnika, megmutatja, hogyan lehet eladni vagy éppen ellenkezőleg elrejteni tartalmakat, másfelől pedig saját termékeinek és csomagolástechnikáinak leleplezéséhez nyújt fogódzókat ? magam ez utóbbi oldalon igyekszem némi eligazítással szolgálni).