Vélemény

Jó dolog az, amikor egy közösség újra felfedezi értékeit. Ez történt a tegnap, csütörtökön este, Hargita megye székhelyén, amikor a Megyeháza Galériában nagyon sokan voltak kiváncsiak Drócsay Imre gyűjteményes kiállításának a megnyitására.

Visszautasította a Központi Választási Iroda (BEC) az Egyesült Jobboldal nevű választási koalíció bejegyzését. Az indoklás szerint azért, mert a szövetség egyik tagpártja, a Népi Mozgalom (PMP) nevében az alapító okiratot Eugen Tomac és Ionuţ Simionca írták alá, holott a párt törvényes képviselője a politikai pártok jegyzéke szerint Cristian Diaconescu, következésképp a megállapodás nem tesz eleget a törvényes követelményeknek.

Mondják a barátaim, de magam is érzem: megváltoztam. A kilencvenes években, s a kétezres évek elején bármilyen borzalomról, minket, magyarokat ért nehézségről írtam, írásomat mindig azzal a gondolattal zártam, hogy minden megpróbáltatás ellenére van megoldás, a dolgunk pedig az, hogy a kiutat megkeressük.

Ünnepeink általában megszokott forgatókönyv szerint zajlanak: ünnepi viselet, fellobogózott tér, lelkesítő szónoklatok, alkalomhoz illő kórusművek, szavalatok, népdal- és néptánc-előadás, egyházi áldás, koszorúzás, közös himnuszéneklés.

Az illegális bevándorlás leállítását a Willkommenskultur éveiben szóba sem lehetett hozni. Magyarországon különösen nem. Ha valaki mégis merészkedett rá, rögtön rákattant az ítélet: Idegenellenesség, sőt időnként akár rassszizmus…

Kutyanehéz helyzetbe került most a Magyar Kétfarkú Kutya Párt. Néhány évvel ezelőtt eredeti ötletekkel próbálta kiröhögtetni a mai magyar politikai rendszer visszáságait, s lett is nagyra duzzadt választói bázisa.

Március 15-e olyan nap, amelynek jelentősége kitörölhetetlenül ott él minden magyar szívében-lelkében, bárhol is éljen a világon. És az 1848-as forradalom kitörésére emlékezve talán a szabadság a leggyakoribb szó, amely elhangzik a legkülönbözőbb összefüggésekben.

Marcel Ciolacu miniszterelnök és Marcel Boloş pénzügyminiszter is belengette január végén, hogy Románia elveszíti a pert a Gabriel Resources vállalattal szemben a tervezett ciántechnológiás aranykitermelés meghiúsulása miatt.

Minden korábbinál akadálytalanabbul terjednek az álhírek, soha nem látott megrengethetetlen véleménygettók alakulnak ki, és példátlan sebességgel hasít a propaganda mindenfelé. A sajtó egyre inkább a háttérbe szorul.

Nemcsak a hóvirágok, hanem a kétkerekű járművek megjelenése is jelzi, hogy lassan, de feltartóztathatatlanul érkezik a tavasz. Családomban is előkerültek a kétkerekűk, ki-ki ellenőrzi, hogy a gumiabroncsok, a kerekek, a lánc, a váltó meg a fékek rendben vannak-e, működik-e az első fehér meg a hátsó vörös fényű lámpa.

Az úgynevezett Világgazdasági Fórum egyfajta világállamról álmodozik. Vannak megfontolandó elgondolásai. A konzervatív nyilvánosság ráadásul ezeket is hajlandó félreérteni.

„Nem igaz, hogy vénkorban az ember többet tud. Csak másképpen emlékezik”. Márai Sándornak ezek a szavai ötlenek fel bennem mostanában, s nem csak azért, mert én is belecsúsztam a hivatalos vénkorba. Hanem azért, mert az egyes emberrel párhuzamosan maga a társdalom sőt, maga az idő is öregszik.