Vélemény

A Saul fiát ? az Oscar-díjas filmet ? látva lépten-nyomon magunkra ismerünk. Így az az eretnek gondolatom támadt, hogy az Auschwitzban történteket látva tulajdonképpen rólunk van szó, nem pedig arról, hogy ?a zsidók már megint a holokausztért sírnak? ? miként ezt, érzésem szerint nagyon helyesen megállapította Simon Mária Timea a filmről írt cikkében. (tovább…)

Múlt heti jegyzetem utolsó gondolata az volt, hogy amíg a választók megelőlegezett bizalma, mint egyfajta használható, beváltható hitelkeret tart, addig a politika történéseit, és a politikusok üzeneteit egy pozitív, vagy legalábbis megengedő, regiszterbe gyűjtik. Sok minden belefér ebbe a gyűjtőtárba és sok mindent passzívan elnéznek a választók a képviseletüknek, és kritikai észrevételeiket ? normális körülmények között ? a választásokra halasztják, szavazataikkal, vagy esetleg a távolmaradásukkal értékelik a politikai teljesítményt. (tovább…)

A globalizáció félévszázados diadalmenete sokakban azt a hitet ültette el, hogy a nemzet mindkét jelentésében, kulturális és állampolgári közösségként is meghaladott fogalom. Számos jelenség szólt a mellett, hogy ez a vélekedés megalapozott. Az új, a nemzetek keveredésén alapuló világrendet hívei multikulturalizmus gyanánt emlegették és abban a hitben éltek, hogy a kulturális vagy állampolgári identitások szabadon váltogathatók, mindenki azzá válik, amivé válni akar, s egy idő után az egész emberiség gyakorlatilag ugyanazt a nyelvet fogja beszélni, ugyanazt a kultúrát vallja magáénak.

(tovább…)

A tegnap meglehetősen gyorsan bejárta az erdélyi magyar sajtót, hogy a Budapesten élő Lipthay Antal báró,  Lipthay Frigyesné született szárhegyi gróf Lázár Margit dédunokája, a szárhegyi Lázár kastély 13/24-nyi  tulajdonrészét a dévai Szent Ferenc Alapítványnak ajándékozta, annak érdekében, hogy a kastély végre ki tudja nyitani kapuját a látogatók előtt, és így újra szolgálhassa a szárhegyi népet, Székelyföld történetét és hagyományait.  (tovább…)

Hallgassa meg!

Szíriában ? egy UNICEF-jelentés szerint ? 8,4 millió gyermek van. (Vagy volt.) Közülük 7 millió tartós szegénységben él. A gyermekek koravének. Első életre szóló élményük az erőszak, a félelem, a kilátástalanság. Damaszkusz környékén a halálos áldozatok 31 százaléka gyermek; a sebesültek 40 százaléka pedig ugyancsak gyermek. Szíriában 6 000 iskolát szétbombáztak; 52 000 tanár elveszítette állását; 2,8 millió gyermek nem járhat iskolába. Az egyik kitartóan bombázott nagyvárosban, Aleppóban 140 000 gyermek jut 10 orvosra ? vagyis 14 000 egyre! (tovább…)

Viszonylag csendes és rendes, ugyanakkor az eseményhez méltóan szomorúra (viszont bekiabálásoktól sem mentes, mostanában bevett szakszóval enyhén elkúrtra) sikeredett az autonómiázás vásárhelyi temetése, az újonnan kreált, de szebb napokat megélt ?Székely szabadaság napján?. (tovább…)

Az a tény, hogy Klaus Johannis megengedhette magának, hogy egy ? a Tusványoson előterjesztett javaslat miatt ? Tőkés Lászlótól visszavonja az általa ? minden kétséget kizáróan megérdemelt ? Románia csillaga kitüntetést, arra vall, hogy a jelenlegi helyzetben a román hatalom gyakorlatilag bármit megengedhet magának. (tovább…)

Éppen ilyenkor, márciusban történt. Öt esztendővel ezelőtt,  Kézdivásárhely főtéren, készítettem néhány felvételt a múzeum szomszédságában levő patinás épületről, amelynek a tetején kinőtt egy fa, a tetőt magát pedig körbevette az elszáradt fű sárga csíkja. Két év múlva, immár nyáron, megint lefényképeztem ugyanazt az épületet, a látvány csupán annyiban változott, hogy a fa láthatóan megnőtt és a fű a tetőn kizöldült, a falak pedig méginkább vékonyodtak az addig lepergő vakolattól. (tovább…)

Hallgassa meg!

A romániai olaszok negyedévenként megjelenő lapja, a SIAMO DI NUOVO INSIEME, gyönyörű kivitelezésű lap, és jó anyagokat tartalmaz. Azért mondhatjuk ezt, mert az olaszul írt cikkeknek közlik a fordítását is, különben csak nézegetnénk. Tehát hozzáférhető más romániai olvasó számára. S a lap szerkesztői nemcsak a köldöküket nézik, hanem észrevesznek másokat is. (tovább…)

Tagadhatatlanul van abban némi balkáni smakk, akarom mondani fokhagymás-póréhagymás buké, ha 2 prominens kisebbségi verekedik össze egy román nemzeti kitüntetés fölött. Bár ezt kevesen fogják föl humorosan, és még kevesebben értékelik a maga helyén Tőkés kitüntetésének visszavonását, az eset bekerül(t) a román-magyar elhúzódó civakodások politikai történetébe: apró, de jellemző epizód, ami a sok hozzászóláson túl, vagy azok ellenében, megér egy további misét. (tovább…)