Bíró Béla: Kétséges bocsánatkérés

Bekövetkezett az, amire még nemigen volt példa Románia Trianon utáni történetében. A román legfelső hatalom egy képviselője, igaz, immár hatalmától megfosztva, de nyilvánosan bocsánatot kért a magyar kisebbséget súlyosan sértő kijelentései miatt. Az is igaz, hogy leváltása ? legalábbis a hivatalos argumentáció szerint ? nem e miatt a vétség miatt következett be. (tovább…)

Continue Reading

Ágoston Hugó: Visszalépés és előretörés

Kedves hírekre is figyelő hallgatóim, hát nem csodálatos a Marian Munteanu körüli politikai szórakoztatóiparhoz illő komédia? A hírhedt múltú bukaresti főpolgármester-jelölt visszalépett, az úgynevezett liberális párt megszégyenült… Mindaz, amit a Munteanu-ügy kapcsán elmondtam önöknek a múlt héten, s ami arra lyukadt ki, hogy az illető normális körülmények között nem lehet érvényes jelölt a nézetei és a mútja miatt, lám, egy merész fordulattal igazolódott. (tovább…)

Continue Reading

Ágoston Hugó: Fertőtleníteni kell

Az ideiglenes egészségügyi miniszter, aki nem más, mint Dacian Cioloş kormányfő, rendet ígért az egész vonalon, és meg is tette az első intézkedéseket. Úgy érzem, legalábbis a fertőtlenítőszerek ügyében hihetünk neki és bízhatunk benne. Annál is inkább, mert messzemenően nem csak az egészségügyet kellene fertőtleníteni.

Continue Reading

Zsehránszky István: Üzenet Békéscsabáról

Nemrég üzenetet kaptam Békéscsabáról. Demeter András színész-barátom, akivel hajdan interjút készítettem a Bánk bánról ? a darab előadhatóságáról, időszerűségéről, vissza hozataláról a színpadra ? most elküldte nekem a békéscsabai előadás felvételét, amelyen ő játssza Bánk bánt. És úgy játssza, ahogy az interjúban mintegy tíz évvel ezelőtt előrejelezte. Akkor azt mondta, hogy ?Bánk szövegei belső monológok, amelyeket őszintén kell hogy mondjon a színész?, és természetesen. ?Modern szövegként hatnak… Egyszerűen, tisztán kell színpadra vinni Bánk bánt.? (tovább…)

Continue Reading

Ágoston Hugó: Milyen évünk lesz?

Tegnap, január 31-én azt álmodtam, hogy még nem vagyok túlkoros, és a neves erdélyi hírportálnál épp jóslat-összeállítást szervezünk az új évről, a publicisták ? a sok jóska, teljes állományban! ? egymást licitálják túl, hogy olvasóinknak kapaszkodót nyújtsanak az új évhez…. Aztán felébredtem.

Immár ébren olvastam egy világhírű tudós vízióját: ez év májusában az emberiség végre találkozik a földönkívüliekkel, és nem sok köszönet lesz benne. (tovább…)

Continue Reading

Zsehránszky István: Kimondta, amire rájött

Vasárnap temették Neagu Djuvarát. Életének 102-ik évében hunyt el. Tavaly augusztusban töltötte be a 101-ik esztendőt. És valóságos csoda: öregkorában volt a legtermékenyebb. Az utóbbi időben szinte évente jelent meg egy?egy új könyve. Csodálatos memóriával rendelkezett ? amit fejlesztett is. Hiszen naponta számos verset mondott fejből ? Eminescut, Arghezit, a román költészet klasszikusait. (tovább…)

Continue Reading

Székedi Ferenc: Csontváry Erdélyben

A mi Nagyszebenünkhöz képest a felvidéki, szlovákiai Kisszeben valóban kisváros, alig van több mint tízezer lakosa, amikor pedig Kosztka Mihály Tivadar 1853-ban megszületett, alig éltek ott kétezren. Édesapja, Dr. Kosztka László, a település különc szokásairól jól ismert, de megbecsült gyógyszerésze úgy gondolta, hogy fiára örökíti a mesterséget és jó ideig úgy tűnt: nem is tévedett. (tovább…)

Continue Reading

Zsehránszky István: Muszlimok a vatikánban?

Ferenc pápa a múlt hét végén 12 szíriai menekültet vitt magával Lészbosz szigetéről Rómába ? 6 felnőttet és 6 gyermeket, – 12 muzulmánt. Íme, róluk is gondoskodik a Szentatya.

A lészboszi találkozó egyébként is figyelemre méltó. Az oda érkezett menekülteket együtt látogatta meg a római pápa, a konstantinápolyi ökumenikus pátriárka és az athéni érsek, a görög ortodox egyház vezetője. (tovább…)

Continue Reading

Magyari Nándor László: Európa és a nemzeti hübrisz(ek)

A régiónkban egyre trendibb nacionalista ideológia sajátja, hogy csak annak árán képes társadalmi/közösségi kohéziót, illetve szolidarítást létrehozni, hogy azt mások ellenében teszi, mégpedig úgy, hogy egyfajta homogénnek és zártnak elképzelt etnikai, azaz egyszerre faji és azután kulturális (a kultúrának is csupán egy közös, történeti/tradicionális dimenzióját tekintve), stb., érdek és érzelmi közösségre vonatkoztatja az összetartást. (tovább…)

Continue Reading

Magyari Nándor László: Milyen ma a politika?

Álságos módon még a kritikus elemzők is egyetlen lehetséges politikai kommunikációs fogásnak nevezik azt a jelenséget, mely korunk politikai mezőnyének és az ott ténykedő, illetve tétlenkedő személyeknek (stakeholders) a jellemzője, azt, hogy egyetlen éthosznak képesek hódolni és ez a képmutatásból és manipulációból fakadó haszonelvűség, az önös érdek paranoiás követése. (tovább…)

Continue Reading