Vélemény

Kedves hallgatóim, néhány órával ezelőtt szokatlan színhelyen írtam meg mai jegyzetemet. Előttem könyvek, mögöttem könyvek, a terem pedig nem más, mint Nagyváradi Szigligeti Színház stúdióterme, a Fehér Terem, ahogyan a házigazdák mondják, mert létezik az épületben egy Fekete Terem is, ahol a kevesebb nézőt igénylő előadásokat játszák. Az épület maga pedig nem más mint az egykori patinás nagyváradi nyomda, Ady Endre egykori kávéházának a szomszédságában, ahol már a tizenkilencedik és huszadik század fordulóján nyomtattak hírlapokat és folyóiratokat, (tovább…)

Évjáratunkból Csiki László ment el először, tíz évvel ezelőtt,  2008. október 2-án, három nappal hatvannegyedik életévének betöltése előtt. (Az Idősek Világnapjának másnapján…) Idén április 9-én itthagyott Horváth Andor is. Ők ketten voltak a legjobb velem egykorú, „44-es” barátaim a bukaresti sajtóházban, testvérszerkesztőségeinkben.

Csiki később, egy évvel utánunk került fel a román fővárosba. Jó kis társaság, szigetpár volt az a csakhamar legfontosabbá váló két romániai magyar kulturális intézmény, (tovább…)

Bukarestben az Állami Zsidó Színház, akárcsak a Nottara Színház, egy fesztivál keretében tért vissza hajlékába. Az Állami Zsidó Színházat évekig tatarozták, s a társulat ez alatt más színházak hajlékában játszott ? itthon és külföldön -, vendégeskedett. Most viszont erőteljesen fel akarta hívni a figyelmet, hogy visszatért a felújított és jó előadási lehetőséget kínáló otthonába, a Bara?eumba,  s nagyon szeretné, ha a közönsége is észrevenné ezt, és visszatérne az Állami Zsidó Színház előadásaira. (tovább…)

A kritikai társadalomtudományok (az absztrakt elmélet és az absztrakt empirizmus pólusai között mozogva) többet tudnak a társadalmi átalakulások dinamikájáról, mint azt általában föltételezik, illetve ? és mivel a politikum ellenérdekelt az általuk föltárt valóság napfényre kerülésében, és ezért elfedi, vagy legalábbis igyekszik fölülírni az egyre divatosabb populista/demagóg diskurzusaival ? ez a tudás gyakran háttérben marad. (tovább…)

A román-magyar viszony az utóbbi években ismét mélypontra süllyedt. A liberális-szociáldemokrata, majd technokrata kormányzat égisze alatt megindult az RMDSZ román-magyar együttműködésre alapozott stratégiájának eredményeként elért kisebbségi vívmányok lassú, de szívós visszavétele. A nyílt nacionalizmus ismét a román politikai cselekvés egyik alapmotívumává vált. Igaz, nem közvetlenül politikai eszközökkel. (tovább…)

Mint értesültünk róla: Dálnoky Réka nyerte a centenáriumi drámapályázatot, amelyet a román—magyar viszony színházi feldolgozása – pontosabban: megemésztése – céljából hirdettek meg Kolozsváron. 14 darab érkezett a pályázatra – tehát több írót is foglalkoztat ez a kérdés. Most már az lenne a jó, ha vevő is akadna – színház és néző – ezekre a darabokra.

A nyertes – Dálnoky Réka – a normalitás jegyében dolgozta fel a témát. Ami ez esetben azt jelenti, – mint Hegedüs Csilla mondja, (tovább…)

Romeo él, és Júlia is – kábé erre figyelmeztet Jurij Kordonszkij előadása Bukarestben, a Nemzeti Színházban. Vagyis a shakespeare-i történet nem egy szép reneszánszkori mese, hanem az élet maga – cinikus kegyetlenségével, durvaságaival, zajos és zajtalan vívódásaival; szertelen rajongás és jól kiszámított csalás; menekülés, örökös futkosás és erőszak – mindenhol és minden szinten. Pótcselekvések tömkelege… Már Eminescu megállapította a Shakespeare-rel kapcsolatos töprengései során, hogy a nagy angol költő „olyan, mint az Úristen: (tovább…)

Tapasztalatom szerint manapság, enyhén szólva ritkán, ha egyáltalán valaha is, foglalkozunk morális kérdésekkel, hiszen azok filozófiai, általános kérdések, és ma a világ, hogy úgy mondjam, absztrakt pragmatikus. Nagyobb becsben van a politikai haszonelvűség – legtöbbszőr álságos – hangoztatása, mint az életünket, beszélünk róla vagy sem, végső soron meghatározó erkölcsi elvekről és a vele járó felelősségről való beszéd. (tovább…)

A zsákutca, melyben “győztesként masíroz” a Fidesz itteni fő-fő fiókpártja (a másik kettő alig él, bár az MPP nevét vívő éppen életjelt ad magáról, amikor Bíró Zsoltot elzavarják és minden bizonnyal valamiféle ellenzéki, vagy mondjuk, dacos pozíciót fog fölvenni a fő fiókpárthoz képest), éppen körkörössé alakul, azaz olyan csapdává, mely hermetikusan zárja körbe a rommagyar politizálást: nincs se előre, sem hátra. A rommagyar politizálás, először az elmúlt huszonnyolc esztendőben, mind elvi, mind pedig gyakorlati szempontból végzetesen ROSSZUL (tovább…)

Trump győzelme továbbra is az egész világot izgalomban tartja. Nem csak az Európai Unió vezetői tanácstalanok, nem csak Putyin eufórikus, nem csak a sokéves liberális karanténból kiszabadult Orbán Viktor készülődik Washingtonba, de a mi Gigi Becalink is elérkezettnek látja a pillanatot, hogy ? Trumppal való hasonlóságaira alapozva ? megnövekedett esélyekkel lépjen ringbe az állami főhatalomért. (tovább…)