Vélemény

Csak most láthattam ? és a Duna Televízió jóvoltából ? a MANSFELD című magyar filmet. Egy fiú történetét, aki 56-ban, a forradalom bukása után, újabb forradalmat akart szervezni a rendszer megdöntésére. Összegyűjtött néhány fiút ? és szervezkedtek. Összeszedték a harcok során elszórt fegyvereket ? és elraktározták. De pisztolyt zsákmányoltak egy rendőrtől is, akit végül elengedtek, mert megtudták róla, hogy két gyermeke van? (tovább…)

A tények utáni ?valóság? félreértése lenne, azt föltételezni, hogy abban az őrületben, ami a médiákban és azon belül is, az interaktív vagy, ha úgy tetszik, voluntarista úgynevezett közösségi médiában kibontakozik, nincs semmiféle rendszer. Amúgy is ideje lenne átgondolni magát a tények-, illetve az igazság utáni politikai mezőny fogalmát, történelmi perspektívába helyezni, vagy objektiválni azt. (tovább…)

Decemberben Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Szatmárnémetiben és természetesen otthonában, Nagyváradon, idei utolsó előadásait tartotta a Szacsvay Akadémia. Manapság kissé sok az akadémia, mondhatni igazi akadémia-infláció van, ezért a legjobb, ha az intézményt annak nevezzük, amit céljai alapján jelent. Amolyan erdélyi népfőiskola, amely arra törekszik, hogy komoly szakemberek vigyék el a hallgatósághoz a valóban hiteles információkat. Januártól decemberig az erdélyi magyarság legutóbbi száz (tovább…)

Az elmúlt napokban majd minden erdélyi és magyarországi napilap megírta a maga nekrológját a 87 éves korában Budapesten elhunyt Bodor Pálról. Életének legfontosabb mozzanatai, alkotói pályájának legjelentősebb állomásai ott szerepeltek a rádióadásokban, a tévéállomások híradóiban vagy dokumentum összeállításaiban és természetesen a világhálón bárki utána tudott nézni sok irányú, több elkülöníthető részből álló életművének. (tovább…)

Kedves hallgatóim, nemzeti ünnepeken nem csak a múlt üzen a jelennek, hogy tanulságai alapján a jelenből üzenhessünk a jövőnek, utódainknak, hanem mindig ? óhatatlanul ? üzennek a nemzetek, intézmények elöljárói egymásnak is.

A magyar nemzeti ünnepen, tegnap, a miniszterelnök ismét üzent Brüsszelnek (most már nyílt hadüzenetként megirdetve ellene a szabadságharcot), az RMDSZ üzent a román kormányzatnak (hogy Romániában ezután legyen március 15-e hivatalos ünnep), a román miniszterelnök üzent a magyaroknak (a tolerancia jegyében; (tovább…)

Világunkban ? az Első Világháború iszonyatát szavakba önteni próbáló Ady Endrével szólva ? mind különösebb dolgok ?történülnek?. A többnemzetiségű birodalmak fokozatos szétdarabolása után létrejött államok (a sorozat legutolsó fázisa a Szovjet Unió széthullása) keletkezésük pillanatától a korábban általuk is büszke önérzettel elutasított nyelvi-kulturális homogenizáció eltökélt híveivé válnak. (tovább…)

A gyűlölködő románnak sem jó, de embernek sem. Bogdan Diaconu törvénytervezetei kapcsán jutott eszembe ez. Bogdan Diaconu törvényesen be akarta tiltani a kisebbségiek anyanyelvhasználatát a közigazgatásban. A Képviselőház hallgatólagosan elfogadta ? vagyis nem tűzte műsorra, és így 6o nap elteltével automatikusan törvénnyé vált. Tegyük hozzá: törvénnyé vált volna, ha a Szenátus, a kérdésben döntő fórum nem utasította volna el. (tovább…)

Képzeljék, elolvastam az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát! A teljes és a fiatalok számára egyszerűsített  változatát is. Az utóbbi időben egyre nagyobb örömem telik benne fontos szövegeket újraolvasni.

Ez hétfőn történt, az emberi jogok világnapján, és nem hiszem, hogy az egész világon sokan hozzám hasonlóan tettek volna december tizedike körül; az pedig már szinte természetes, hogy a sajtónkban egyetlen szó sem olvasható erről a tulajdonképpen egyetemes ünnepről, (tovább…)

A hét elején, Marosvásárhelyen, fennállásának tizedik évfordulóját ünnepelte az Erdélyi Magyar Televízió. Úgy hozta a média-sors, hogy már megalakításának első heteiben találkoztam vele, szerepeltem több műsorában, akár mint riportalany, akár mint kommentátor, például az RMDSZ nagyváradi kongresszusán, jártam többször is a stúdióban az általam tanított Sapientiás egyetemistákkal, de nem is ez lényeg. Hanem az a tény, hogy az ETV maga mögött tudott hagyni tíz olyan esztendőt, amelyben kereste-kutatta önmagát, többször is változtatta műsorszerkezetét, szerkesztőit, javított műszaki felszereltségén, és az analóg műsorkészítés után a digitális műsorokra átállva bekerülhetett az erdélyi kábelhálózatokba, megnövelve mind földrajzilag, mind nézőszámok tekintetében a vételkörzeteit.