Vélemény

Kedves hallgatóim, az eltelt hetekben, itthon és világszerte, bőven hallottunk tüntetésekről, száz- és tízezrek vonultak az utcára emberi jogokért, természet- és környezetvédelemért, a korrupció és a büntetőtörvénykönyv módosítása ellen és így tovább. A közösségi oldalakon sokezren írtak és írnak alá petíciókat a sajtó- és véleményszabadságért, a művészet és a művészek támogatásáért, az egészségügyi szolgáltatások bővítéséért és folytathatnám a sort. (tovább…)

Miközben egyre inkább a népszerűség, a könnyen fogyaszthatóság az egyetlen szempont, a dolgok megítélésekor, úgy vélem, a racionális érvelés kultúrájának megerősítése lenne a célszerű ? különösen sajátos, kisebbségi közéletünk esetében.  (tovább…)

A sajtónak az úgynevezett politikai korrektség jegyében évtizedeken át tartózkodnia kellett attól, hogy a bűnözők etnikai (korlátozottabb mértékben nyelvi-kulturális) hovatartozását vagy akár állampolgárságát nyilvántartsa, még inkább, hogy nyilvánosságra hozza.

A helyzet az úgynevezett menekültválság elmélyülése óta változni kezdett. (tovább…)

A késő délutáni vonattal visszatértem Csíkszeredába és egyenesen a nyomdába siettem, ahol szolgálatosként kellett felügyelnem a lapkészítést. Igen ám, csakhogy az újságot nyomó rotációs gépek termében az elfagyott csövek miatt már reggel óta nem volt semmiféle fűtés, a nyomdászok a nyomásra előkészített hatalmas papírtömbökkel mit sem törődve nyílt lánggal melegítették a nyomdagépeket meghajtó motorok olajteknőit.

Kedves hallgatóim, akik önök közül rendszeresen olvassák a hazai sajtót, a belföldi ? társadalmi és politikai ? híreket, véleménycikkeket, észrevehették, mennyire kedvetlenül fogadják egyes újságírók az új kormány intézkedéseit. Persze mindenkinek megvan a joga a véleményéhez, akár az ítéletéhez, sőt még az előítéletéhez is ? de amikor a jó fejleményekről van szó, akkor bizony nem értem a fanyalgást (tovább…)

Új nemzeti sport született Romániában? Vagy régi ez, csak felújították? A hazudozásra gondolok. (tovább…)

A médiapolitizálás korában a mass media a politizálás legfontosabb, sőt szinte kizárólagos eszköze, ahol állandósított kampánykommunikáció folyik. Jó esetben ez utóbbi képes legitimálni a ?győztes pártokat?, sőt magát a demokratikus rendszert, ellenkező esetben viszont a sikeres kampányt és győztes pártokat is kegyetlenül delegitimálhatja, elhiteltelenítheti. (tovább…)

A parlamenti választásokat megelőzően azzal érveltem, hogy bár a migránsválság a nyelvi-kulturális kisebbségek érdekérvényesítési esélyeit súlyosan károsította, hiszen az úgynevezett párhuzamos társadalmak elutasítása szinte már hisztérikusan szajkózott uniós szlogenné vált, ez az állapot hosszabb távon ? éppen a bevándorló közösségek hagyományos értelemben vett asszimilációjának lehetetlensége miatt ? bizonyosan nem tartható fenn. (tovább…)

Kedves hallgatóim, ilyenkor, az új esztendő első napjaiban, intézményektől, ismerősöktől, barátoktól olyan sok fali, asztali, kifordítható, összecsukható és még nem is tudom, hogy milyen jelzővel nevesíthető 2017-es naptárt kapok, hogyha mind kitűzném, felakasztanám, leraknám valahová a szobámban, akkor egész évben csak azt érezhetném, hogyan hömpölyög körülöttem az idő. (tovább…)

Kedves hallgatóim, némi huzavona után valahogy sikerült összeállnia a román kormánynak. Tegnap fel is pörögtek az események: nevesített tagjainak meghallgatása a parlament szakbizottságaiban, szavazás a két ház együttes plénumában, hivatali eskü letétele az államelnöknél, este pedig a Grindeanu-kabinet meg is tartotta első operatív ülését, amelyre főleg azért volt szükség, hogy a kormány felhatalmazást kapjon rendeletek kibocsátására a parlamenti vakáció idejére, és kinevezze a főtitkárát. (tovább…)

Bukarestben, a Tineretului-nál, a Mega Image előtt egy fiatalasszony felszedte a járdáról egy kóbor kutya ürülékét. Hát nem csodálatos! Pár éve még a kóbor kutyák kiirtását szorgalmazták Bukarestben? Aztán a Duna tévén azt láttam, hogy a szilveszterezők újévre szemétdombbá változtatták a Vörösmarty teret. (tovább…)

Soha nem látott kísértet járja be e hetekben a rommagyar sajtót, a saját ? kisebbségi ? cenzúra két lábon járó kísértete, aki nyilván nem a saját, hanem alig titkolt megbízói nevében tiltja meg a másként vélekedés nyilvános megjelenését, sőt a legdrasztikusabb eszközhöz nyúl, hetilapot szüntet meg hatalmi megrendelésre. A főcenzor különössége, hogy ezúttal nem a ?román? hatalom ideológiai elvárásainak alapján cenzúráz, hanem a magyar kormányzat és itteni helytartói szája íze szerint szabja át, illetve hallgattatja el a véleményeket, szüntet meg lapot, rúg ki újságírókat, és helyez pozícióba másokat. (tovább…)