A Csíki Székely Múzeum az utóbbi években elsősorban nagyszabású képzőművészeti rendezvényekkel hallatott magáról. Elhozta az erdélyieknek a Munkácsy és Csontváry festményeket, de bemutatta a nagybányai festőiskola alkotásait ugyanúgy mint Nagy Imre kortársainak, Aba Novák Vilmosnak és másoknak a remekműveit, nem is beszélve több olyan tematikus kiállításról, amelyek jelentős történelmi vagy művészettörténeti események köré összpontosultak. A tegnap este, a Csíkszeredai Városnapok keretében megnyílt, állandó és több éven át látogatható gyűjteményes kiállításával azonban a Múzeum azt is megmutatta, hogy munkatársai más téren is nagyon komoly, alapos és körültekintő munkát végeztek. Hat esztendővel ezelőtt, 2012-ben született meg egy állandó várostörténeti kiállítás ötlete és azóta, hat esztendőn át, gyűjtötték-gyűjtögették az anyagot, igyekeztek felkutatni mindazt, ami Csíkszereda életével kapcsolatos az elmúlt több mint négy és fél évszázadban, amióta írásbeli források először tettek említést a város nevéről. Már magának a kiállításnak a megtervezése is alaposan eltért a hagyományostól, hiszen a szervezők nem kizárólag a történelmi eseményekre, hanem mindenekelőtt az egykori városlakók hétköznapi életének a bemutatására összpontosítottak. A kiállítás így nem csupán művelődés-, nem csak technika-, vagy éppen közigazgatás- vagy infrastruktúra-történet, hanem mindenekelőtt az életvitel, az életmód alakulását mutatja be az időben, méghozzá mindeddig szokatlan, de kimondottan emberközeli szempontok alapján. Képzeljünk el például egy kis vasútállomást, ahová a tizenkilencedik század végén berobog a gőzös: a kiállításon egy korabeli várótermet láthatunk, menetrendekkel, az egykori utasoknak szánt újságokkal, korabeli böröndökkel és utazótáskákkal, vagy olyan térképekkel, amelyek feltüntetik, hogy az egykori osztrák-magyar monarchiában hová-merre utaztak nyaralni a csíkiak. A kisiparosok nem csupán számokban, statisztikákban, vagy csak fotókban és kiadványokban jelennek meg, hanem a múzeumban kialakított műhelyeikben ott sorakoznak a szerszámaik, megelevenedik az egykori csíkszeredai vásártér a maga agyag- és más edényeivel, sőt egy korabeli gyógyszertár teljes bútorzata és eszközkészlete idézi fel, hogy milyen volt az a gyógyszerészet, amikor nem csak egyszerűen eladtak mint manapság, hanem különböző orvosi receptek alapján készültek a porok, a krémek, a különböző folyékony keverékek. Sok-sok utánajárással, régi házakban folytatott kutatómunkával sikerült összegyűjteni egykori neves vagy névtelen helyi fényképészek hagyatékát és olyan mozgóképeket is megtaláltak a különböző filmes archívumokban, amelyek az egykori Csíkszeredával foglalkoztak. És még hosszan folytathatnám a sort, a lényeg azonban, hogy az összegyűlt hatalmas anyag jól megválogatott részleteit a lehető legmodernebb eszközökkel hozzák az érdeklődők tudomására, de egy pillanatra sem elütve a kor hangulatától. A csíkszeredai jégkorongozás ötvenedik évfordulójáról, 1979-ben készült filmeket a nézők például a korabeli, klasszikus, elektroncsöves, fekete-fehér tévékén nézhetik meg, más helyen – kimondottan ugyanarról a városi térségről – tizennyolcadik századi katonai térképekkel sűrűn váltakozó, jelenkori légi felvéteket tekinthetők meg. És mindezt teszik nem távolságtartóan, úgymond múzeumi hűvösséggel, hanem nagyon rokonszenves, amolyan családi-baráti környezetre varázsolt látványtervezés alapján, ahol az információk egy pillanatra sem tolakodóak. Úgy gondolom, a tegnap este megnyílt csíkszeredai várostörténeti kiállítás mifelénk is egy olyan új, múzeumi műfajt honosított meg, amelyet föltétlenül érdemes megnézni. És nem csupán a csíkiaknak, hanem mindazoknak, akik az elkövetkező hónapokban, években átutaznak Hargita megye székhelyén.
Két emlékem Borbély Laciról
Két nappal ezelőtt volt Borbély László hetvenedik születésnapja. Ennek kapcsán jutott eszembe két történet az RMDSZ talán leghosszabb aktív karriert magáénak mondható politikusáról.
Tovább...Shakespeare feketében
Néhány nappal a színházi világnap előtt, szombaton a The Telegraph hasábjain egy olyan tanulmányt ismertettek, amely szerint William Shakespeare túlságosan „fehérré, férfiassá és ciszneművé” tette a színházat.
Tovább...Tehetetlenség
Pedagógus ismerősöm mesélte, hogy elkobozta egyik diákja telefonját, mert tanóra közben sem volt hajlandó megválni a készüléktől, noha tiltja használatát az iskolai szabályzat. Az esetről értesítette a diák édesapját, és megkérte, mikor teheti, keresse fel az iskolában.
Tovább...Az idők végezete?
A Moszkva melletti Koncertcsarnok ellen intézett terrortámadás, melynek eleddig minimum 133 halálos áldozata és nagyszámú sebesültje van, ismét magas fordulatszámra pörgette a Moszkva és Kijev között zajló propaganda kampányt.
Tovább...