Műsorok

Ebben a színes valóságban olykor egyáltalán nem lehet megkülönböztetni azt, ami reális attól, ami nem az. És hogy emiatt egyes régi álhírek ma mennyire valóságosnak tűnnek, tartalmukat tekintve szinte megkülönböztethetetlennek a közélet akkori igazi híreitől.

Bukarest, Kolozsvár, Temesvár és Nagybánya a jelölt 2021-re, az európai kulturális főváros címre. Az első hármat ismerem jobban. Bukarestben lakom, immár 45 éve. Kolozsváron születtem, nevelkedtem, ott végeztem az egyetemet, aztán száműztek… Az egyetem elvégzése után kihelyeztek, s a Ceauşescu-érában nem térhettem vissza Kolozsvárra ? még a fővárosból, Bukarestből sem. Merthát, ugye, magyar vagyok. Ez így nézett ki akkor. Ezért lakóhelyem, Bukarest jelölésével foglalkoznék bővebben. (tovább…)

Amit köznapi emberekként öröktől való (sőt nem egyszer szent és érinthetetlen) hagyománynak vélünk, a leggyakrabban ?kitalált tradíció?, mely egy sor társadalmi gyakorlat, rítus, szimbolikus jelentőséggel bíró folyamat, és ezeken keresztül a történelmi múlt valamely szakaszával való kontinuitást hivatott megjeleníteni (a román történészek által sokat emlegetett román, dák-római kori kontinuitás, száz éves ?elmélete? is ilyen rég dédelgetett tradíció, sőt historiográfiaivá avanzsált hagyomány, vajmi kevés köze van a tudományhoz, de annál több a szimbolikus nemzetépítéshez, mítosz, mely éppen a nem létező történelmi források miatt keletkező feszültség föloldását szolgálja. (tovább…)

Párizsban döntés született. Ami ? egy inkompatibilisnek tűnő érdekek és értékek mentén ellenséges táborokra szétesett világban ? olyan teljesítmény, mely mégiscsak némi optimizmusra jogosít. Arra utalhat, hogy az emberiség mint a biológiai civilizáció legkomplexebb és ekként legintelligensebb képződménye mégiscsak egységes egész gyanánt létezhet.   A kollektív öngyilkosság veszélye a pillanat konfliktusaiba merevedett államokat ? az emberiség organizmusának szerveit ? képes valamiféle planetáris öntudattá kovácsolni. (tovább…)