Műsorok

Minden jel arra vall, hogy spanyol nacionalizmus ide vagy oda, a spanyolországi állapotok azért mégsem hasonlíthatók össze a hazaiakkal.

GAD3 elnevezésű madridi közvéleménykutató intézet ? múlt vasárnap nyilvánosságra hozott adatai szerint ? az ország összlakosságából válogatott válaszadók 70 százaléka véli úgy, hogy ? az akkor még csak 8 ? katalán politikusnak az ügyészség által elrendelt letartóztatása a december 21-i választásokon többet használ a katalán szeparatista pártok ügyének, mint amennyit árthat. (tovább…)

Ebben a nap mint nap ránkzuhanó információ áradatban egy olyan, roppant érdekes hírt találtam, amelyet a hazai médiában még viszont nem láttam, nem olvastam, nem hallottam, és amelyet éppen ezért föltétlenül szeretnék megosztani a bukaresti rádió hallgatóival. Nos, ha már sikerült felcsigáznom az érdeklődést, akkor el is mondom: az Egyesült Államokban az utóbbi hónapokban jól érezhetően és jól mérhetően elkezdett felfele ívelni a papíralapú sajtótermékek előfizetése. (tovább…)

Régóta készülök előjönni egy olyan jegyzettel, amelyben hangsúlyos véleményt mondok legfontosabb, legvitatottabb dolgainkról. A demokrácia csodálatos ajándéka, hogy mindenki véleményt mondhat mindenről, igaz, ezzel van egy apró baj: néha olyanok is megszólalnak ? esetleg tüntetnek ? létfontosságú kérdésekben, akiknek fogalmuk sincs, hogy miről van szó… (tovább…)

A PADIF-on láthattunk egy ?antik mesejátékot? is. A műsorlap legalábbis így nevezi meg a Zalán Tibor darabja ? a Rettentő görög vitéz ? alapján készült előadást. Ami8 Bessenyei István színész szerint az antik görög dráma paródiája. Bessenyei István csak tudja, hiszen besegített Bodea Györgynek, a PADIF házigazdájának az előadás megrendezésében. Én az előadás láttán azt jegyeztem fel, hogy ironikus szöveg, amit a szilágycsehi diákszínjátszók rendkívül komolyan mondanak. (tovább…)

Két téma borzolja a kedélyeket és a rommagyar médiatér poshadó állóvizét, és egyikben sem haladunk előre, szóval nem haladunk semerre, leállni és elakadni viszont még itt is színvonalsülyedést jelent. Nemcsak a vitakultúra hiányzik ahhoz, hogy demokratikus és plurális nyilvánosságban, felnőtt emberek módjára, a közös okoskodás hasznát keresve, álláspontokat meghallgatva és árnyalva, jobbító szándék mellett vitázva végiggondoljuk ügyeinket, de lassan már fogalmaink sincsenek, amivel a valóságot megjeleníthetnénk. (tovább…)