Műsorok

Ma délelőtt, amikor ezeket a sorokat megfogalmaztam, nagyon törtem a fejem, hogy az idén 91 éves Kallós Zoltánnal mikor is találkoztam utoljára. Majd felderengett néhány kép, amint a nyárádmenti Jobbágytelkén kiszáll az autóból, nyilvánvalóan valamelyik mezőségi falura utaló, kék zsinór díszítésű, fekete ruhájában, amelyet ha néprajzkutató lennék, azonnal fel kellenne ismernem, vállán pedig ott lóg az elmaradhatatlan posztó tarisznya, amely számára a lehető legtermészetesebb öltözködési kellék. (tovább…)

Vasárnap, október nyolcadikán lesz egy éve, hogy felszámolták, megszüntették a legrangosabb, külföldön is legismertebb magyar napilapot, a budapesti Népszabadságot. Hetek óta készülök a szomorú évfordulóra, töröm a fejem, miként mutassam be, hogy milyen fontos kulturális és közéleti fórumtól, demokratikus értéktől fosztottak meg bennünket, magyarokat… Hogyan ecseteljem az igazságtalanság mértékét és a ?magyarázatok? cinizmusát… (tovább…)

Látva, hogy mit művel a román állam a marosvásárhelyi katolikus líceummal meg az államosított katolikus egyházi vagyon visszaszolgáltatásával, miként akadályozza azt, akaratlanul is Onisifor Ghibu tanár úr jut eszünkbe. Ő volt az, aki Trianon után a román állam magbízásából birtokba vette a Kolozsvári Egyetemet és a Kolozsvári Nemzeti Színházat. Az indoklás úgy szólt: ezek állami javak voltak a magyar világban, és akkor állami javak kell, hogy legyenek a román világban is. (tovább…)