Műsorok

Eddigi tapasztalataim szerint a november szó jelentése egyenértékű a hideggel, a borús idővel, az ólomszínű égbolttal, a hűvös kitartó esővel. Erre fel a hét végén arra kellett rájönnünk, hogy kár volt befűteni, mert éjszaka fulladoztunk a melegtől. Nappal pedig rövid ujjú ingben, rövidnadrágban kerestük a tennivalót – vagy az édes semmittevést – kint, a szabadban, a pazar napsütésben. Jól esett magunkba szívni a forró novemberi nap melegét, feltöltődni energiájával. (tovább…)

A minket is közvetlenül érintő német demokrácia kínban van.

Angela Merkel – hesseni kudarcot követő – visszalépése az utódlás kérdését akuttá tette. A kancellárasszony bejelentette lemondását a pártelnökségről, s mivel többszörösen kinyilvánította, hogy a győztes párt pártelnökének egyben kancellárnak is kell lennie, a helyébe lépő pártelnök szinte bizonyosan kancellár is lesz. Legalábbis a jelenlegi tényállás szerint. (tovább…)

Azt hiszem, néhány napig még ez lesz a romániai sőt a magyarországi média slágere: maratoni meccsen, a tegnap este, a harmadosztályú Csíkszeredai Futball Klub a Románia Kupa nyolcad döntőjében búcsúra kényszerítette az első ligás, nem is tudom hányszoros országos bajnok, kupagyőztes és országos válogatottakkal megtűzdelt Bukaresti Dinamot. Ráadásul nem is akármilyen mérkőzésen, hanem valóban soha nem látott izgalmak után, hiszen csak a tizedik tizenegyes-párosítás döntötte el a továbbjutót. És azt hiszem, teljesen mindegy, (tovább…)

Nem mintha a világban nem volnának iszonyú rémségek (Braziliában államelnöknek választottak, természetesen az ismert féknyúzós háló- propagandával, egy szélsőjobboldali eszementet, aki azzal kampányolt, hogy a diktatúrában több politikai ellenfelet kellett volna fizikailag megsemmisíteni, és könnyítené az Amazonas esőerdő kivágását), meggondolkoztató folyamatok (Angela Merkel kancellár politikai agóniája az európai konstrukció és stabilitás összefüggésében), (tovább…)

A.Gergely András tanulmányában olvastam: „tompák és vaksik lettünk a művészetek és a mindennapi élet eseménymeneteinek a felfogásában”. A magyarországi kulturális antropológus professzor szerint az asszociációs képesség helyett a táblázatok látszat-korrektsége vált uralkodóvá. Vagyis tetteink elkövetése után a táblázatok, az adatsorok mögé bújunk és nem vállaljuk a felelősséget. „A kizárásokkal és a bekebelezésekkel élünk”. – Szép új világ, nemde! Vagy tán nagyon is régi? Géta-dák? Őseurópai? (tovább…)

(tovább…)

A MOGYE körüli huzavona folytatódik. Kezdettől nyilvánvaló volt, hogy ha az egykor magyar alapítású Orvostudományi és a Gyógyszerészeti Egyetem és a Petru Maior Egyetem „egyesítésének” volt egyáltalán valamiféle racionális célja, az csakis a MOGYE tagozatának semlegesítése, a magyar tanárok és diákok arányának jelentéktelenné zsugorítása volt.

Annak ellenére is, hogy az egyetemi autonómiára való hivatkozással minden magyarokra vonatkozó döntést a Szenátus tagjainak többségi szavazatával lehetett meghozni. Eddig sem volt kétséges tehát, hogy ki a kakas a szemétdombon. (tovább…)

Azt hiszem, a kedves hallgatók egyetértenek velem abban, hogy kizárólag érzelmi alapú székelyföldi területi autonómiát létrehozni lehetetlen. A gyakorlati, mindennapokban használható autonómia mindenekelőtt értelmi, ha úgy tetszik racionális alapú megközelítést igényel, bármiféle érzelmi megközelítés szimbolikus játék és pótcselekvés marad. Tekintettel arra, hogy a hét végén a Székely Nemzeti Tanács szorgalmazására megint többfele őrtűzeket és gyertyákat gyújtanak, még ha sokan is megsértődnek, akkor is el kell mondanom, (tovább…)