Műsorok

Olyan időket élünk, amikor minden nemes törekvésnek kiderül a fonákja is. Közeledik a csíksomlyói búcsú ideje – pünkösdkor oda kellene menni, ha a szükségállapotot követő vészhelyzetben megengedik ezt nekünk.

Bő másfél évtizede, mikor csak tehetem – többnyire szakmai rendezvények alkalmával, ritkábban azon túl is – a Vajdaságba látogatok újsáígróbarátainkhoz, s ugyanannyi ideje ők is felkeresnek minket hasonló indíttatásból. A szakmai kapcsolatok baráti kötelékké alakultak. Először náluk ittam igazán finom pálinkát, olyat, amelynek az illatáról és az ízéről találgatás nélkül megállapíthattad, hogy azt milyen gyümölcsből párolták: almából, barackból, birsből, szőlőből vagy netán eperből.

Németországban heves viták folynak az úgynevezett elővigyázatossági-paradoxonról. Lényege a személygépkocsik biztonsági övének példájával szemléltethető. Ha a gépkocsi minden utasa is beköti az övet, akkor is csupán néhány ember akad majd, aki ennek köszönhetően túlél egy olyan balesetet, melybe egyébként belehalhatna.

Manapság sokan hajlamosak arra, hogy háborús metafórákat használjanak a világjárvány elleni küzdelem jellemzésére, noha ez esetben az egyik félnek nincsenek tábornokai és hadseregei, nem rendelkezik semmiféle stratégiával és taktikával, mindössze egyetlen olyan biológiai eszközre támaszkodik, amellyel be tud hatolni az emberi sejtekbe, és ahol lehetősége van rá, ott nem is szalasztja el az alkalmat.

Remélem, Románia elnökéhez eljut Markó Béla tényfelsoroló vallomása, „önfeljelentése”, voltaképpen nyílt levele, mint ahogy el kell jutnia hozzá, nem tehet úgy, mintha el sem hangzott volna, Kelemen Hunor beszéde a parlament plénumában.