Műsorok

Még végére sem érhettünk a korona-vírus kiváltotta válságnak, az ausztráliai tudósok a környezeti válság súlyosbodásával „riogatnak”. Az már eddig is meghökkentette a szakértőket, hogy az ipari tevékenység, a közlekedés, a fogyasztás csaknem féléves visszaesése szinte semmiféle érzékelhető változást nem hozott. Nyugat-Európában is, de főként Kínában és Indiában, ahol a legnagyobb a légszennyezettség, a légkör kitisztult ugyan, de a – felmelegedést voltaképpen okozó – üvegházgázok koncentrációja nem csökkent.

Tapsoljunk! Ne gondolkozzunk! – ezt kívánják ma is tőlünk, harminc évvel a kommunizmus bukása után. Romániában még mindig rossz szemmel nézik azt, akinek véleménye van. Aki egyebet is mond, mint a hatalmon lévő párt, államfő vagy politikus.

Két hónap után majd minden európai országban lazítanak az életünket befolyásoló kisebb-nagyobb korlátozásokon, és ez annak a jele, hogy erősödnek a társadalmi feszültségek, az emberek megelégelték a mindennapi életüket felforgató intézkedéseket, és ha még kisebb megszorításokkal is, de szeretnék ott folytatni, ahol abbahagyták: dolgozni, jönni-menni, pénzt keresni, beszélgetni, egyéni vagy családi napirendeket betartani, tervezgetni, utazgatni, szórakozni és a hatalomnak, az országvezetésnek ezt mindenütt figyelembe kell vennie.

Hallgatóim a tanúk rá, hogy rádiójegyzeteimben igyekeztem legtöbbször aktuális, fontos témákról szólni. Most az jutott eszembe, minthogy ugye szökőévben vagyunk, nézzem meg, miről is beszéltem önöknek négy évvel ezelőtt. Fogózzanak meg: 2016. május 12-én beolvasott jegyzetem címe az volt: Fertőtleníteni kell.

Ismételten beigazolódott a mondás, miszerint ami késik, az nem múlik. Hosszú ideig azzal vitte a prímet Hargita megye az országos híradásokban, hogy kisebb a fertőzöttek száma és a lakosság számához viszonyított aránya, mint az ország több más régiójában. Találgatták, találgattuk is, hogy vajon mi lehet az oka? Talán szebbek vagyunk és okosabbak, mint a szomszédos Suceava, Maros vagy Kovászna megyében?