Műsorok

Kedves hallgatóim, nem mondhatom azt, hogy részt vettem a most huszonöt éves Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár valamennyi kiadásán, de azt igen, hogy legalább tizenötön ott voltam és most is ott, pontosabban itt vagyok, hiszen a Nemzeti Színház egyik félre eső termében fogalmazom meg mai jegyzetemet, amelyet nem a könyveknek, hanem annak a folyóiratnak szánok, amelyet igen nagy példányszámban, ingyen osztogatnak a belépőknek.

1996 végén Romániában csoda történt: kormányra került az RMDSZ, a magyarok érdekképviseleti szervezete. Román kormánynak először voltak magyar tagjai: először Birtalan Ákos és Tokay György, utánuk Bárányi Ferenc, Hajdu Gábor és Eckstein-Kovács Péter.
Minden azzal kezdődött, hogy az 1996-os önkormányzati választásokon Victor Ciorbea lett Bukarest főpolgármestere, majd részben ennek, részben a Corneliu Coposu parasztpári pátriárka halála keltette érzelemkitörésnek köszönhetően egy civil értelmiségi, Emil Constantinescu nyerte meg – első jobboldaliként a világháború után – az elnökválasztást. Eleven emlék a lelkes tömeggel sodródni azon a november 17-én a Rosetti tér és a sokat megélt Egyetem tér között, reménykedve, hogy a romániai magyarság sorsa is jobbra fordul.

Érdekes könyvet kaptam: az Otthonom Szatmár megye sorozat 52. kötetét. Dolgoznak ezek a szatmáriak! Kicsit hosszú a könyv címe: Tanulmány és visszaemlékezés a romániai kommunista börtönviszonyokra – alig értem a végére. A tanulmányt Tempfli Imre írta, a visszaemlékezést pedig Pakocs Károly, aki „háromszáz napot töltött a föld alatt” – vagyis a kommunista börtönökben. Nem irigyeljük érte.

Rég nem lehetett ennyi indulatot tapasztalni a közösségi médiában az államfőválasztás kapcsán, főként ami az RMDSZ és jelöltje, Kelemen Hunor szövetségi elnök választási részvételét illeti. A nethuszárok, az inkognitóban, álnév alatt beírogató megmondóemberek mindent kifogásoltak, s annak az ellenkezőjét is. A legtöbb vitát azonban a voksolás napján a magyar többségű, vagy számottevő magyar közösséggel rendelkező megyék választási részvételi aránya generálta, az „ugyemegmondtam” kommentelők igazolódni vélték teóriájukat, miszerint fölösleges volt a részvétel; vagy nem jó a jelölt; gyenge a mozgósítás; vagy hogy nem a mi választásunk ez.

A minap egy levél landolt az outlookomon. Egykori iskolatársam küldte. Mellékelem. „A kisebbik fiam asszisztált egy vizsgán a másodéves földrajzszakos diákoknál. (Mellesleg Románia legjobb egyetemén). Az egyik diáknak nem ment a tétel, ezért tanára egy jóindulatú kisegítő kérdést kínált fel: Melyik az a kontinens, mely nagyon hideg és a déli féltekén található? Rövid gondolkodás után a jövő földrajztanára rávágta: Himalája!