Műsorok

A hír rövid és tömör: a Csíki Székely Múzeumban december 10-én megnyilt és január közepéig látható az 1910-ben született és 1991-ben elhunyt Olajos Béla gyűjteményes festészeti kiállítása. Ami viszont a mondat mögött van, annál érdekesebb. Banner Zoltán szerint ugyanis „ Olajos Béla talán az egész második világháború utáni erdélyi művészet legrejtőzködőbb művésze volt, a korszak egyik legérzékenyebb festője, legálmatlanabb álmodozója és legderűsebb áldozata.”

Bevallom, nem sokat gondolkoztam azon, hogy az emberi jogok, ezen belül a nőknek a férfiakkal való egyenjogúsága liberális alapérték-e. Ha ironikus akarnék lenni, azt mondanám: úgynevezett liberális úgynevezett alapérték, annyira kiürültek ezek a fogalmak (is); vagy hogy még érhetőbb legyek, azt mondhatnám: mindenesetre semmiképp nem úgynevezett illiberális alapérték. Illiberálisék ugyanis minduntalan sokoldalúan bizonyítják a nők (esély)egyenlőtlenségét, olykor kérkednek is vele…

A minap Klaus Johannis államfő visszavette Adrian Năstase egykori miniszterelnöktől a Románia Csillaga érdemrendet. 2016-ban Tőkés Lászlótól vonta vissza ezt a kitüntetést, azért, mert a püspök úr valami kedvezőtlent nyilatkozott Romániáról, az itteni politikai rendszerről. Tehetett volna egyebet is a tisztelt államfő, de ez volt számára a legkényelmesebb.

A hét végén két háromszéki kastélyt kerestünk fel népes újságírócsapattal. Árkoson maga a tulajdonos, Jankovich-Bésán Elemér gróf fogadott, aki megmutatta a családi kápolnát és végigkalauzolt a hatalmas kastélyon. Elégtétellel közölte, hogy sikerült megfékeznie a kápolna beázását, önerőből javította meg az időviselte tetőt. Utána a kastélyon kalauzolt végig.

Az utóbbi időben sok mindent összeolvastam az amerikai demokráciáról. Azonban az, amit Daron Ačemoglu amerikai közgazdász és társadalomtudós Spiegelnek adott interjújában elmondott, engem is megdöbbentett. A szerző, amint az nevéből is kiderül, török származású. A Massachusetts Institut of Tachnology professzora. Kitűnően kiismeri magát egykori szülőhazája és Amerika politikai-társadalmai viszonyai közt is.

Hogyha egy nyugat-európai csúcsértelmiségit megkérdeznének, hogy mit tud a romániai szellemi-művelődési értékekről, alighanem a szobrász Brâncuşi-t említené meg, esetleg a dadaista Tristan Tzarát vagy az abszurd drámák íróját, Eugen Ionescut, netán Mircea Eliadet, akinek vallástörténeti könyveit világszerte ismerik.