Műsorok

1989 táján, amikor mindannyian az úgynevezett rendszerváltások lázában égtünk, az egyik leggyakoribb fogalom, amely a politikai diskurzusban előfordult, a szubszidiaritás volt. A latin eredetű terminus a demokratikus politikai rendszer egyik meghatározó elvét rögzíti: a társadalmi problémákat azokon a szinteken kell és lehet valóban hatékonyan megoldani, ahol azok létrejönnek.

Carl von Clausewitz porosz tábornokot 1831-ben, 51 éves korában ragadta magával a kolerajárvány, a háborúról írt több kötetes tanulmánysorozata azonban fennmaradt. Olyannyira, hogy a világ legtöbb nyelvére lefordították, a világ valamennyi katonai akadémiáján ma is kötelező oktatási tantárgy, és az utólagos értelmezési kisérletek leginkább a világnyelveken több könyvtárnyi irodalmat tesznek ki.

Nálunk nincs semmi érdekes – hangzik el gyakran, mikor felvetődik a kérdés, hogy mit mutassunk meg idegenből érkezett vendégeinknek. A csíkiaknak kéznél van Csíksomlyó, a Szent Anna-tó, a Gyilkostó és a Békás-szoros, a Gyimesek, a szépvízi határőr emlékközpont és víztározó, télen Hargitafürdő… s nagyjából ennyi.

1996-ban a parlamenti választások napján Virgil Măgureanu, a Román Hírszerző Szolgálat akkori igazgatója azt nyilatkozta, hogy a változásra szavazott. Rutinos politikus kollégám, akkor azt mondta nekem, hogy ez jeladás volt, nemcsak a hazai közvéleménynek, de a NATO-nak és az Európai Uniónak is, hogy a kézzel-lábbal csatlakozni akaró Románia titkosszolgálata átállt a Nyugat oldalára, következésképp – majd figyeljem meg – Emil Constantinescu, az ellenzék vezére lesz az elnök. Úgy lett.

Shakespeare legismertebb drámájának, a Rómeó és Júliának címszereplői régi családi ellentétek miatt nem ismerhetik meg a földi boldogságot. Tragédiájuk manapság sokszorosan megismétlődik politikai családi hovatartozás miatt. A politikai ideológia átszövi, és megfojtja a szerelmet is – cikkeznek a hihetetlen jelenségről amerikai szerzők.