Műsorok

Figyeljünk az immár hetvenéves Markó Béla gondolataira azokban az időkben, amikor egyre inkább mások akarják megmondani nekünk, hogy merre az arra.

Paradoxonnak tűnhet, hogy egy nemzetek feletti egyháznak – mint amilyen a római katolikus egyház is – nemzeti megtartó ereje van. Sőt, mint évről évre bebizonyosodik minden pünkösdszombati zarándoklat alkalmával, Csíksomlyó nemzeti kegyhely jelleget öltött.

Székely Ervin kollégám és jóbarátom elújságolta, hogy kipróbálta a mesterségesen intelligens chates találmányt, s miután rákérdezett saját nevére, úgymond, megtudta, hogy ő írta a Kőszívű ember fiai című regényt, de a kérdezett program nem említett egyet sem valódi, általam remeknek tartott könyvei közül. Egy másik ismerősöm hahotázva meséli, hogy őróla XVI. századi híres órásmesterként emlékezik meg ugyanez a technikai vívmány.

A három téma mellett azonban én a negyediket választottam, ezekben a napokban ugyanis a székelyek csillagösvényéről meglehetősen gyakran beszélő Székelyudvarhelyen végleg eltüntették a felépült, rombadőlt és soha nem működő csillagvizsgálót.

1977 őszén kerültem Kolozsvárra. Elsőéves joghallgató (gólya) voltam. Albérletben laktam Rónay úrnál, akit szinte mindenki Imre bácsinak nevezett. Az öreg címfestő kisiparos volt, a kolozsvári mesterembereknek ahhoz a generációjához tartozott, amelyiknek színház- és operabérlete volt, három-négy újságra fizetett elő és rendszeresen olvasott. Házigazdám valamiért megkedvelt engem, gyakran sakkoztunk, szívesen mesélt kedves adomákat és nem bánta, ha rájártam a házi-könyvtárára.