Műsorok

Amikor reggel, ébredés után belenézek a tükörbe, csupán lecsukódni vágyó szemeket, egyre ritkuló kócos hajat, borostás arcot látok benne. Ilyenkor nem vagyok azonos lecsukódni vágyó szemeimmel, kócos hajammal, borostás arcommal, még nem tudatosul egész életemet meghatározó identitásom. Néhány percnek el kell telnie még, hogy aznapra is felépüljön a gondolat: ki is vagyok én?

Miközben a papír-, avagy nyomtatott-, avagy a printmédia példányszámai rohamosan csökkenek és mifelénk is csak néhány  újság, folyóirat tud megkapaszkodni, ugyanez nem mondható el a rádiókról. Persze ez esetben nem olvasottságról, hanem hallgatottságról van szó, amelyet kisebb-nagyobb rendszereséggel mérnek is.

Krusovszky Dénes olyan szépen ír, hogy ha egy mosópor használati utasítását fogalmazná meg, azt is élvezettel tudnánk olvasni. Mondatai tökéletesen illeszkednek egymáshoz, stílusa egyszerű, letisztult, mértékkel használt művészi eszközei hatásosak.

Hatvan évvel ezelőtt rombolták le Erdély egyik, ha nem a legszebb református templomát, az Alpár Ignác tervezte, neogótikus brassói Istenházát.

Murádin Jenő művészettörténész szavait idézve: „A csíki székelység három kiemelkedő jelentőségű festőt tart számon, akik nagyjából a két világháború közti időszakban éltek, vagy egy kicsit tovább tart – egészen a múlt évszázad hetvenes éveiig nyúlik – életpályájuk. Nagy Imréről, Nagy Istvánról és Márton Ferencről van szó, ők a klasszikus jelentőségű alkotói ennek a közösségnek.”