Székedi Ferenc

Csíkszeredában nemrég az első világháborús megemlékezések keretében a  Székely Hadosztály történetéről mutattak be könyvet. A háború végén összeálló katonai alakulatról mindmáig meglehetősen ellentmondásosak a feljegyzések, a történészek azt tűzték ki célul, hogy eredeti forrásmunkák alapján, a lehető legtárgyilagosabban térképezzék fel ennek a mikor elhallgatott, mikor az egekig magasztalt különítménynek a  sorsát, amelyet jelentős mértékben befolyásoltak a korabeli, a magyarországi tanácsköztársaság megalakulásával együtt járó kormányzati és társadalmi változások. (tovább…)

A garabonciás diák mindenféle bübájos, ördöngős mesterséghez értő varázsló. Valami ilyesmit tartott a néphit azokról a fiatalokról, akik egykoron, gyalogszerrel, egyik településről a másikra vándoroltak és ha mást nem tettek, akkor is legalább vitték a hírt és beszéltek a másságról az oly gyakran önmagukba teljesen bezárkozott közösségeknek. Nem tudom, hogy 1976-ban, amikor Mátray László színész a Garabonciás nevet javasolta az újonnan megalakult temesvári együttesnek, gondolt-e egyáltalán valamiféle  varázslatra, (tovább…)

Kedves hallgatóim, azt hiszem önök napról-napra, estéről-estére annyi érvet és ellenérvet hallottak a hazai politikai élet eseményeiről, hogy aligha tudnék bármit is azokhoz a szövegekhez hozzátenni, amelyek a rádió- és tévéműsorokban hömpölyögnek, illetve az újságokban, a hírportálokon és a közösségi oldalakon olvashatók. (tovább…)

A napokban beugrott hozzám Ferencz Imre, egykori újságíró kollégám, de ami ennél is fontosabb, kiváló költő, és stílszerűen, a következő két sorral dedikálta válogatott verseinek frissen megjelent kötetét: „ Bekerültem a székely százba, hála Istennek még lábon állva…” A „székely száz” esetünkben a Hargita Kiadóhivatal és a Székelyföld Alapítvány száz kötetesre tervezett, Székely könyvtár elnevezésű könyvsorozatát jelenti, amely időben és térben többszáz évet és több olyan országot, régiót átfog, ahol székely alkotók megfordultak, (tovább…)

Ebben a csattogó hidegben-fagyban jó érzés visszagondolni a nyárra, és mint nemsokára kiderül, nem véletlenül jutott eszembe éppen most a Görgény-völgye. Amikor az ember Szászrégenből nekilódul a hegyeknek, először óriási tölgyek között vezet az útja, majd juharfák és fenyők közé jut, és csodálja a kisebb keresztvölgyeket, amelyek fürge patakok mentén ereszkednek be a folyóhoz. (tovább…)

Gondolják csak el a kedves hallgatók, ha Mezőségről hallannak mi jut az eszükbe?  Jobb vagy rosszabb, de mindenekelőtt “az  egyik dombra fel-, a másik dombról le” típusú hosszú és kanyargós utak, amelyek manapság szerencsére ki vannak aszfaltozva és csak a mellékutcákon vár a még mindig nagyon is vendégmarasztaló, agyagos sár. Azután meg meglehetősen egyhangú táj, helyenként pusztuló házak és bezárt templomok, de aki manapság járt arrafelé azt is tudja, hogy imitt-amott azért érezhetőek a jó irányú változások jelei is, (tovább…)

Kedves hallgatóim, az eltelt hetekben, itthon és világszerte, bőven hallottunk tüntetésekről, száz- és tízezrek vonultak az utcára emberi jogokért, természet- és környezetvédelemért, a korrupció és a büntetőtörvénykönyv módosítása ellen és így tovább. A közösségi oldalakon sokezren írtak és írnak alá petíciókat a sajtó- és véleményszabadságért, a művészet és a művészek támogatásáért, az egészségügyi szolgáltatások bővítéséért és folytathatnám a sort. (tovább…)

Azt hiszem, néhány napig még ez lesz a romániai sőt a magyarországi média slágere: maratoni meccsen, a tegnap este, a harmadosztályú Csíkszeredai Futball Klub a Románia Kupa nyolcad döntőjében búcsúra kényszerítette az első ligás, nem is tudom hányszoros országos bajnok, kupagyőztes és országos válogatottakkal megtűzdelt Bukaresti Dinamot. Ráadásul nem is akármilyen mérkőzésen, hanem valóban soha nem látott izgalmak után, hiszen csak a tizedik tizenegyes-párosítás döntötte el a továbbjutót. És azt hiszem, teljesen mindegy, (tovább…)

A késő délutáni vonattal visszatértem Csíkszeredába és egyenesen a nyomdába siettem, ahol szolgálatosként kellett felügyelnem a lapkészítést. Igen ám, csakhogy az újságot nyomó rotációs gépek termében az elfagyott csövek miatt már reggel óta nem volt semmiféle fűtés, a nyomdászok a nyomásra előkészített hatalmas papírtömbökkel mit sem törődve nyílt lánggal melegítették a nyomdagépeket meghajtó motorok olajteknőit.

Azt hiszem, a kedves hallgatók egyetértenek velem abban, hogy kizárólag érzelmi alapú székelyföldi területi autonómiát létrehozni lehetetlen. A gyakorlati, mindennapokban használható autonómia mindenekelőtt értelmi, ha úgy tetszik racionális alapú megközelítést igényel, bármiféle érzelmi megközelítés szimbolikus játék és pótcselekvés marad. Tekintettel arra, hogy a hét végén a Székely Nemzeti Tanács szorgalmazására megint többfele őrtűzeket és gyertyákat gyújtanak, még ha sokan is megsértődnek, akkor is el kell mondanom, (tovább…)

Kedves hallgatóim, ilyenkor, az új esztendő első napjaiban, intézményektől, ismerősöktől, barátoktól olyan sok fali, asztali, kifordítható, összecsukható és még nem is tudom, hogy milyen jelzővel nevesíthető 2017-es naptárt kapok, hogyha mind kitűzném, felakasztanám, leraknám valahová a szobámban, akkor egész évben csak azt érezhetném, hogyan hömpölyög körülöttem az idő. (tovább…)