Magyari Nándor László

Látszólag nincs akadálya annak, hogy a háttérből manipuláló Dragnea, a Grindeanu vezette kormányt elzavarja, vagy legalábbis sarokba szorítsa, párt- és személyes zsarolással ellehetetlenítse, a miniszterelnök embereit eltávolítsa, én viszont fenntartásokkal tekintek erre a lehetőségre. Látszólag minden adu a Dragnea & Co. kezében van, a parlamenti többség éppen úgy, mint a miniszterek üresben aláírt lenmondólevele, és precedens is van arra, hogy amennyiben a miniszterelnök nem mondana le, hát majd a kormány tagjainak a többsége megteszi és buktatja saját kormányát (ezt történt 1999-ben, a Radu Vasile vezette kormánnyal). (tovább…)

Két hete írtam arról, hogy az a formálisan, a politikai kommunikáció szintjén, baloldali populista politika, amit a jelenlegi román kormány folytat erőtlen és hatástalan, mégpedig azért, mert egyfelől nem számol a valós ?népakarattal?, ami lényegét tekintve korupció-ellenes; másfelöl pedig túlságosan is alacsonyröptűnek, azaz földhöz ragadtan haszonelvűnek tételezi még az általa fölépített/megcélzott PSD-s népakaratot is. (tovább…)

Nehéz, ha nem egyenesen abszurd dolog az oktatás minőségéről, a most éppen a rommagyar politikum által napirendre tűzött aktuális kérdésként ? legalábbis három napig az ? beszélni úgy, hogy közben a rendszer legalapvetőbb összetevőiről, funkcióiról, terveiről és elvárásairól, stb., nemhogy konszenzus nincs, de még elemi tudás sincs, ami alapján a vita lefolytatható és azután egy terv kialakítható lenne. (tovább…)

Ha létez(het)ne tisztességes politikai populizmus, akkor az olyan politikusi magatartást és cselekvést jelöl(het)ne, amely mindenekelőtt a ?népakaratot? venné figyelembe, és ahhoz igazítaná üzeneteit, valamint politikai programját. És honnan lehet, a politikusok szempontjából, a leginkább és legbiztosabban megismerni a ?népakaratot?, ha nem a népszavazás, vagy az általános szavazásokon leadott voksok rávetítésével azokra a kérdésekre és politikai programokra, melyek ilyen alkalmakkor ? demokratikus társadalmakban ? egymással versengenek, megméretettnek. (tovább…)

Lezajlott egy újabb (13.) RMDSz-Kongresszus, anélkül, hogy igazi számadás, önkritika, vagy a valóban stratégiai ? értsd a politika gerincét adó, legfontosabb irányvonalaira vonatkozó ? döntések születtek volna (mert, megítélésem szerint, amit Stratégiai dokuumentumnak nevezett a küldöttgyűlés, az jó esetben is csak fölsorolása a közvetlen teendőknek, afféle napirend kijelölő terv). (tovább…)

Ha valakik komolyan gondolták volna ? márpedig nagyon is ideje lenne komolyan gondolni ? az ú.n. ?székely kongresszus? kijelölt feladatát, hogy a régióra vonatkozó kutatások, azaz összegyült tudás mellett egyféle perspektívát, valamiféle tervet vázoljanak a régiófejlesztésre vonatkozóan, akkor azokat a kérdéseket kellett volna megfogalmazni, melyek egy ilyen projekthez közelítik, az amúgy szétszórt és szerteágazó tudást. Legalábbis arra kellett volna vállalkoznia a konferencia-sorozat megtervezőinek, hogy olyan környezetet, olyan beszédhelyzetet, illetve tágabb kontextust vázoljanak, amely a bemutatott dolgozatok, előadások jelentését egy nyalábba foglalva egy ilyen jövőterv, mint sajátos jelentés fele mozdították volna el. (tovább…)

Az a jó, illetve a másik oldalról, az a rossz a politikában, hogy az agytrösztök (think tank), bár rengeteg dolgot ki tudnak következtetni, ami a politikai cselekedetek közvetlen következményeit illeti, valamit nagyon nem tudnak. Mégpedig azt nem, amit köznapi nyelven úgy mondanánk, hogy ?mikor telik be a pohár??, vagy ?mikor pattan el a húr??. (tovább…)

A munkásosztály ma nem piacos, aki odatartozik annak a számára sem jelent sokat, és főként nem jelent identitását meghatározó tényezőt, egyáltalán nem valami olyasmi, amihez tartozni öntudat, sőt  akár büszkeség kérdése lenne. Az öntudatos munkásosztály társadalmi terét mára kitöltő prekariátus (az egyik-napról a másikra tengődő, bizonytalan állasú és sorsú kiszolgáltatott nagy többség), szervezetlen és képtelen társadalmi mozgalmak elindítására és fönntartására, néma és nem tud, pontosabban, nem is tudhat föllépni saját érdekében. (tovább…)

Az úgynevezett ?székely kongresszus? kudarca már a célok kijelölésekor megjósolható volt, hiszen olyan (diskurzív regiszterben) nyelven, olyan célkitűzéseket fogalmaztak meg a szevezők, amelyek hibrid és egyszerre tradicionalista, valamint látszat-(poszt)-modernista tartalmakra való utalás mellett, az előbbi kereteiben maradtak. Magyarán semmiféle újat, vagy előremutatót nem célzott meg az, amit (elég különös módon) néhány sorban ?A konferencia céljai, részletezőbben? címszó alatt fogalmaztak meg. (tovább…)

Az értelmiség szerepvállalásairól, habitusáról és politikához való viszonyáról időről időre (és persze végeláthatatlan) viták bontakoznak ki.Nehéz a tisztánlátás a területen, hiszen maguk az értelmiségiek bonyolúlt és sokféle társadalmi mintázatot írnak le, illetve maguk rendelkeznek azokkal a szellemi és kommunikációs eszközökkel, amelyek segítségével, egyátlalán vizsgálhatók, felfoghatók. Minden értelmiségiekkel kapcsolatos elemzés, értelmezés, magyarázat egyben önreflexió is, hiszen értelmiség vizsgál intellektüelt. (tovább…)

Minden jel szerint a választásokon elnyert formális felhatalmazás önmagában elégtelen ahhoz, hogy egy kormánytöbbség legitimitása gyors olvadásnak ne induljon, és a biztos többség ? még mielőtt működőképes kormányhatalommá alakulna ? azonmód, el ne enyésszen. Ez több dolgot is igazolni látszik azzal kapcsolatban, hogy milyen is a természete a(z akár kezdetleges) liberális demokráciáknak, hogy populista és demagóg igéretek, illetve diskurzusok segítségével, közvetlenül és erőből nem alakítható illiberálissá, még Romániában sem. (tovább…)