Garzó Ferenc

Mi az, ami a magas rangú politikusokat, tisztségviselőket száguldó állapotukban is védi, ápolja és eltakarja? Megmondom: ez az úgynevezett konvoj.

Azt tudjuk, hogy mi lesz, csak azt nem tudjuk, hogy addig mi lesz. Egyre gyakrabban ötlik fel bennem az ismert viccbéli mondat.

Hiába mondják, hogy a téma az utcán hever, mire lehajolok érte, már szét is mállik kezem között, akárcsak a pénz. S ekkor a homlokomra csapok: ez az! A pénz az, amelynél soha nincs aktuálisabb téma.

Nem hagy nyugodni a fehér elefánt. Hiába kérlel józanabbik énem, hogy töröljem le elmém tájképéről e képzeletbeli lényt, makacsul felbukkan újra és újra, sőt egyre jobban világít, minél jobban igyekszem halványítani képét.

Miközben napi teendőimet végzem, teszek-veszek, bevásárlok, enni adok a macskáknak, feleségem utasításait követve olykor takarítani is igyekszem, zuhanyozom, fogat mosok…

Egyre gyakrabban ébredek arra, hogy rettenetesen haragszom. A fokozatos reggeli eszmélésben e haragnak nincs még tárgya, csupán valamiféle egyetemes, előző…

Keressük Petőfit. Emlékszem, hogy csaknem fél évszáddal ezelőtt Magyarországon indították el ezzel a címmel azt az országos mozgalmat, amelynek keretében születésének 150. évfordulója alkalmából fel akarták frissíteni emlékét.

Kutyanehéz helyzetbe került most a Magyar Kétfarkú Kutya Párt. Néhány évvel ezelőtt eredeti ötletekkel próbálta kiröhögtetni a mai magyar politikai rendszer visszáságait, s lett is nagyra duzzadt választói bázisa.

„Nem igaz, hogy vénkorban az ember többet tud. Csak másképpen emlékezik”. Márai Sándornak ezek a szavai ötlenek fel bennem mostanában, s nem csak azért, mert én is belecsúsztam a hivatalos vénkorba. Hanem azért, mert az egyes emberrel párhuzamosan maga a társdalom sőt, maga az idő is öregszik.

„Elődeink abbéli félelmei, hogy Trianon után feloldódunk a többi nép olvasztótégelyében, talán soha nem volt reálisabb, mint napjainkban.” Ez a mondat Magyarország új köztársasági elnökétől származik.

Egyelőre senki sem tudja teljes felelősséggel megállapítani, miért is halt meg egyik pillanatról a másikra egy sarkvidéki börtön udvarán Alekszej Navalnij orosz ellenzéki politikus.