„Lehet belőled nagy ember – és hadd legyen! –, de szív nélkül, szeretet nélkül igazán naggyá nem leszel. Ne bízd el hát magad, ha csodálják elméd tündöklését: sok fényes elme elhomályosult már, de a szív – jó vagy rossz –, megmarad utolsó dobbanásáig annak, ami volt első dobbanásakor.” Az elhangzott idézet Benedek Elektől származik, a nagy mesemondó 1929. augusztus 17-én hunyt el Kisbaconban.
(tovább…) Continue ReadingA kézművesség pszichológiai és nyelvi szemszögből
„Ma, amikor a gépelésen és a telefonon való pötyögésen és görgetésen kívül alig használjuk valamire a finommotorikánk ezen részét, egyre többen találnak valódi örömforrásra a kézműves hobbitevékenységekben – és ez nem is véletlen. Akár kötünk, fonunk, faragunk, hajtogatunk vagy éppen formázunk, a lelki egészségünkre mindenképp jó hatással van az alkotás bármilyen formája” – idézek A kézműves hobbik lélektana című cikkből, amely 2019 decemberében jelent meg az egyik pszichológiai internetes lapban.
(tovább…) Continue ReadingA balkezesek világnapjáról
Miközben azon gondolkodtam, hogyan kezdhetném a mai részt, találtam egy idézetet az irodalomtörténész és író Selyem Zsuzsától. Így hangzik: „Jobbra – vagy balra? Ezt a kettőt mindig keverem, mert a hidegháborús gyermekkorom vasfüggöny mögötti pedagógiája, úgy is, mint harcias tudatlansága, azt tartotta helyesnek, ha a balkezeseket átszoktatják jobbkezességre, kerül, amibe kerül (a tájékozódási készség elvesztésébe kerül).
(tovább…) Continue ReadingA nemzetközi könyvajándéknap margójára
„Azok a könyvek, melyek könyvtárad polcain szunnyadnak, még nem készek, vázlatosak, magukban semmi értelmük. Ahhoz, hogy értelmet kapjanak, te kellesz, olvasó” – idéztem Kosztolányi Dezsőt két nappal a nemzetközi könyvajándéknap után. Mert február 14-e nem csak a Bálint-napként is emlegetett Valentin-napról szól…
(tovább…) Continue ReadingNagyító alatt a jön ige
„Az ember szava nem szél, ami jön és elmegy. […] Amit az ember mond, az úgy is kell legyen. Nem csuda ez, hanem becsület.” A Wass Alberttől származó, megfontolandó idézetben rejtőzött el a mai rész főszereplője, a jön ige. Ez a köznyelvi alak, a jő régies, irodalmias, a gyün és a gyön népnyelvi. A jön számomra elképzelhetetlen a megy ige nélkül: míg előbbi a beszélő vagy a beszéd helye felé történő mozgást jelent, utóbbival a beszélőtől vagy a beszéd helyétől távolodó mozgásra célzunk.
(tovább…) Continue ReadingGyereknap… és ami mögötte van
Munkaszüneti nappal ünnepeltük június 1-jén a gyereknapot Romániában… Magyarországon minden év májusának utolsó vasárnapján ünneplik, a világ egyéb részein pedig más-más időpontokra esik, a célja viszont mindenhol ugyanaz: a kicsik jól szórakozzanak, és az adott napon az övék legyen minden figyelem. Egyébként sokat gondolkodtam azon, hogy gyereknapot vagy gyermeknapot használjak-e…
(tovább…) Continue ReadingA divatszavak nyomában
„Mindenki arra törekszik, hogy mondanivalóját minél hatásosabban adja elő. Márpedig hatásosnak az számít, ami viszonylag újszerű, amit a hazai és nemzetközi tömegtájékoztatási eszközök reklámoznak, aminek forrása valamilyen ügyeletes tekintély (vezető politikus, közíró, tudós, neves újságíró vagy a könnyű műfajok valamelyik csillaga).
(tovább…) Continue ReadingA szótévesztésről az üres közhelyekig
„Férjével néhány gondatlan hetet töltött a tengerparton.” Önöknek is feltűnt, hogy az egyik szó nem illik az idézett mondatba? Valójában szótévesztés történt, ugyanis a hányaveti szinonimájaként is használt gondatlan helyett a zavartalan, problémamentes jelentésű gondtalan kifejezést kellett volna használni.
(tovább…) Continue ReadingA bor ünnepe… és ami mögötte van
A mai rész főszereplőjét lőrének, vinkónak és a hegy levének is nevezik, én borként fogok hivatkozni rá. Két nappal ezelőtt, május 25-én volt a világnapja, és ennek kapcsán arra gondoltam, hogy összegyűjtök néhány idézetet a borról, sőt a szó eredetét is felkutatom.
(tovább…) Continue ReadingA rejtvényfejtők nyomában
Skandináv, Könnyű percek, Olasz módra, Kvíz, Nyelvi játékok, Sudoku… Egyebek között ezekkel a kategóriákkal találkozhat az, aki benevez a február 5-i, Budapesten zajló nagyszabású rendezvényre. A kezdeményezés előzménye, hogy a két szervező, a Rejtvényfejtők Országos Egyesülete és a Füles szerkesztősége közös javaslatára 2007-ben az oktatási és kulturális miniszter minden év február 3-át, a Füles első számának megjelenése alkalmából a magyar rejtvényfejtők napjává nyilvánította. „A versenyzőknek három óra áll a rendelkezésükre, hogy minél több rejtvényt megfejtsenek. A feladatokat tetszőleges sorrendben lehet megoldani, de egyszerre csak egy rejtvénysor lehet a játékos birtokában” – idéztem a verseny szabályzatából, az ajtó pedig a kezdők, a haladók és a mesterek előtt is nyitva áll.
(tovább…) Continue ReadingFőszerepben a Duna
„A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.” Valószínűleg sokan rájöttek, hogy A Dunánál című költemény első két sorát idéztem; József Attila nevéhez fűződik, és a költő által szerkesztett Szép Szó című folyóirat 1936-os könyvnapi különszámában jelent meg először.
(tovább…) Continue ReadingAki szerette a magányos utazásokat
„Szeretem a magányos utazásokat […], mert ilyenkor emlékeim is velem utaznak, néha bent a kocsiban, de néha kint a mezők fölött, árnyékos erdőkben vagy a pocsolyák csillogásában, ahol egy-egy gólya tart őrséget olyan katonás tartásban, hogy csak az őrbódé hiányzik mellőle és a szuronyos puska a válláról” – idézem Fekete Istvánt, aki ötvenkét évvel ezelőtt, 1970. június 23-án hunyt el. Számos ifjúsági könyvet és állattörténet írt; barátjával, Csathó Kálmánnal együtt az „erdész-vadász irodalom” legismertebb művelője.
(tovább…) Continue Reading