Böjtmás hava… Tavaszelő… Kikelet hava… Mindhárom kifejezéssel az év harmadik hónapjára, a márciusra utalunk, amelynek ma van a második napja. Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriuma szerint „az elnevezés a latin Martius hónapnévből ered. Annyit tesz: Mars (isten) hava. Rómában, az ősidőkben az év kezdő hónapja volt, megfelelően a mediterráneumban elterjedt tavaszi – napéjegyenlőségi – évkezdési szokásnak.
(tovább…) Continue ReadingSüllyesztőben eltűnt szavak
Az elmúlt két hétben Kazinczy Ferenc, illetve a nyelvújítás volt a központi téma, sőt legutóbb a neológusokról, illetve az ortológusokról is szó esett. Előbbiek az újítás hívei voltak, míg utóbbiak fenntartásokkal viseltettek az újításokkal szemben.
(tovább…) Continue ReadingA labdarúgás és a közösség képviseletének íratlan törvénye
„A játékosok még véletlenül se higgyék azt, hogy ők tisztelik meg a közönséget, hanem éppen fordítva. A játékos érezze magát megtisztelve, hogy egy nemzet színeit képviselheti a nagyvilágban. Ez egy íratlan törvénye a közösség képviseletének, és ez nemcsak a sportra, hanem a világon minden másra igaz” – mondta évekkel ezelőtt a 2014. június 13-án elhunyt Grosics Gyula, az Aranycsapat legendás kapusa, akit sokan Fekete párducként emlegettek és emlegetnek, ugyanis ő volt az első hálóőr, aki fekete mezt vett fel a pályán. Ma azonban nem róla, hanem a labdarúgásról fogok beszélni, főként azért, mert múlt pénteken megkezdődött az Európa-bajnokság, amelyre a magyar nemzeti együttes is kijutott.
(tovább…) Continue ReadingAz ortológusok és a neológusok „harca”
2019 márciusában az Óváros téren sétáltam Veszprémben, amikor az egyik épület falán megpillantottam egy emléktáblát, amelyen ezt írta: „A hagyomány szerint itt állt a Számmer Nyomda, ahol a magyar nyelvújítás jelentős dokumentuma, a Mondolat készült 1813-ban.” Az emléktáblát 2013 novemberében, a vitairat kiadásának 200. évfordulóján helyezték el az illetékesek.
(tovább…) Continue ReadingKazinczy nyomában – „Újítás nélkül nem lehet építkezni”
„Az újítást, még ha jó és szükséges is, sokan ellenzik. De újítás nélkül nem lehet építkezni.” Az idézet az 1831. augusztus 23-án elhunyt Kazinczy Ferenctől származik, aki nyelvújító és irodalomszervezői tevékenységével a nemzeti felemelkedés és önállósulás ügyét szolgálta a reformkor előtti évtizedekben.
(tovább…) Continue ReadingGondolatok az anyanyelvről
„Nem elég magyar anyanyelvűnek születnünk, tanulnunk kell magyarul a sírig” – idéztem a költő és műfordító Nagy Lászlót. A hallgatók már sejthetik, hogy ma egy két nappal ezelőtti jeles nap kerül nagyító alá: 1999-ben az UNESCO közgyűlése az anyanyelv nemzetközi napjává nevezte ki február 21-ét, amikor egy 1952-es, tragikus végkimenetelű eseményre emlékeznek, amelynek előzménye, hogy az akkor még Pakisztánhoz tartozó, bengáli nyelvet beszélő Bangladesben az urdut nyilvánították az egyetlen hivatalos nyelvvé. Tiltakozásul a bangladesi diákok február 21-én az utcára vonultak, a rendőrség ötöt megölt közülük.
(tovább…) Continue ReadingIdőutazás a nagy mesemondóval
„Lehet belőled nagy ember – és hadd legyen! –, de szív nélkül, szeretet nélkül igazán naggyá nem leszel. Ne bízd el hát magad, ha csodálják elméd tündöklését: sok fényes elme elhomályosult már, de a szív – jó vagy rossz –, megmarad utolsó dobbanásáig annak, ami volt első dobbanásakor.” Az elhangzott idézet Benedek Elektől származik, a nagy mesemondó 1929. augusztus 17-én hunyt el Kisbaconban.
(tovább…) Continue ReadingA kézművesség pszichológiai és nyelvi szemszögből
„Ma, amikor a gépelésen és a telefonon való pötyögésen és görgetésen kívül alig használjuk valamire a finommotorikánk ezen részét, egyre többen találnak valódi örömforrásra a kézműves hobbitevékenységekben – és ez nem is véletlen. Akár kötünk, fonunk, faragunk, hajtogatunk vagy éppen formázunk, a lelki egészségünkre mindenképp jó hatással van az alkotás bármilyen formája” – idézek A kézműves hobbik lélektana című cikkből, amely 2019 decemberében jelent meg az egyik pszichológiai internetes lapban.
(tovább…) Continue ReadingA balkezesek világnapjáról
Miközben azon gondolkodtam, hogyan kezdhetném a mai részt, találtam egy idézetet az irodalomtörténész és író Selyem Zsuzsától. Így hangzik: „Jobbra – vagy balra? Ezt a kettőt mindig keverem, mert a hidegháborús gyermekkorom vasfüggöny mögötti pedagógiája, úgy is, mint harcias tudatlansága, azt tartotta helyesnek, ha a balkezeseket átszoktatják jobbkezességre, kerül, amibe kerül (a tájékozódási készség elvesztésébe kerül).
(tovább…) Continue ReadingA nemzetközi könyvajándéknap margójára
„Azok a könyvek, melyek könyvtárad polcain szunnyadnak, még nem készek, vázlatosak, magukban semmi értelmük. Ahhoz, hogy értelmet kapjanak, te kellesz, olvasó” – idéztem Kosztolányi Dezsőt két nappal a nemzetközi könyvajándéknap után. Mert február 14-e nem csak a Bálint-napként is emlegetett Valentin-napról szól…
(tovább…) Continue ReadingNagyító alatt a jön ige
„Az ember szava nem szél, ami jön és elmegy. […] Amit az ember mond, az úgy is kell legyen. Nem csuda ez, hanem becsület.” A Wass Alberttől származó, megfontolandó idézetben rejtőzött el a mai rész főszereplője, a jön ige. Ez a köznyelvi alak, a jő régies, irodalmias, a gyün és a gyön népnyelvi. A jön számomra elképzelhetetlen a megy ige nélkül: míg előbbi a beszélő vagy a beszéd helye felé történő mozgást jelent, utóbbival a beszélőtől vagy a beszéd helyétől távolodó mozgásra célzunk.
(tovább…) Continue ReadingGyereknap… és ami mögötte van
Munkaszüneti nappal ünnepeltük június 1-jén a gyereknapot Romániában… Magyarországon minden év májusának utolsó vasárnapján ünneplik, a világ egyéb részein pedig más-más időpontokra esik, a célja viszont mindenhol ugyanaz: a kicsik jól szórakozzanak, és az adott napon az övék legyen minden figyelem. Egyébként sokat gondolkodtam azon, hogy gyereknapot vagy gyermeknapot használjak-e…
(tovább…) Continue Reading